Vallásos érzületű emberek
Valaki valami tévécsatornán föliszonyodott, hogy a vallásos érzületű embereknek ilyen szörnyűségeket (melegfelvonulás) kell elviselniük.
Elgondolkodtam, hogy vajon az én vallástalan érzületem mikor lesz beszédtéma. Engem például kimondottan zavar, hogy szombaton és vasárnap nem lehet kapni semmit, nem lehet elmenni sehova, nem javítanak meg egy elromlott holmit, mert ünnepelnek valamit, amit valójában nem ünnepelnek. Az egy százaléknak az egy százaléka ünnepli. A többi régen fusizott hétvégén, ma kimegy a kiskertbe. Az is eszembe jutott, hogy ha mi annyira keresztény ország vagyunk, akkor ugyan mit ünneplünk szombaton, ami zsidó ünnep, ráadásul a szabad szombat a csúf kommunizmus alatt lett bevezetve, el kellett volna törölni azonnal a rendszerváltáskor, akárcsak a téeszcséket.
Meg az is eszembe jutott, hogy aki ebben a fene nagy keresztény országban tényleg keresztény, az ugye nem dolgozik vasárnap. Akinek pedig a leginkább elhiszem, hogy ő keresztény, az a pap. De esengek, hát a pap dolgozik vasárnap! Hát misét mond meg urat vacsorázik meg celebrál! Neki az a munkája, és ronda antibiblikusan nekiáll elvégezni a hetedik napon, holott meg van írva, hogy szenteljétek meg a hetedik napot.
Elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen minek a keresztényeknek cipő. Mert ugye ha valaki szánt szándékkal belelép a tüskébe, azt azért teszi, mert ki akarja lyukasztani a lábát. Úgy tűnik, az úgynevezett keresztények ezt teszik. Az ő vallásos érzületüket borzasztóan és rettenetesen sérti, hogy a melegek felvonulnak (elvégre meg van írva, hogy… mi is van ezzel kapcsolatban megírva?), ezért odamegy megnézni a felvonulást, hogy jóóóóóóól megsérüljön az ő vallásos érzülete. De akkor miért hord cipőt? A talpára láthatóan nem annyira kényes, mint a vallásos érzületére, és mégis vastag műanyagréteggel fedi. A vallásos lelkületére bezzeg nem vigyáz, direkt odamegy, ahol jól megsértik neki, és amíg az istentelen förtelmek vonulnak, addig ő ott áll, rátapadva a kordonra, az orrocskáját laposra nyomja a rendőrök sisaküvegén, és csak rongálja, rongálja a vallásos érzületét. Persze az ő érzülete, a tüdejüket meg a szemüket is rontják sokan, kimennek a strandra egy merő UV-B sugárzásba, csak aztán nem más a felelős, ha megbetegszenek. Az a válasz, hogy minek mentél oda. Minek füstöltél, minek néztél erős fénybe, minek ettél túl sok fagyit. A vallásos érzülettel ez valamiért nem megy, ő rongálja a saját érzületét, de én vagyok a felelős.
Elgondolkodtam, hogy kik azok a vallásos érzületű emberek voltaképpen. Mert én egyről se hallottam. Szerintem a tömegtájékoztatás napjainkban már igen fejlett, és a melegfelvonulás amúgy is egy sajtó által felkapott esemény volt, tehát biztosan beszámoltak volna róla, ha egy – csak egyetlenegy! – keresztény odamegy a felvonuló melegekhez és átad nekik egypár bibliát. Hiszen meg van írva, hogy terjesszétek az evangéliumot! De azt se láttam, hogy a kordon mögött sorban ott térdepeltek volna Isten bárányai és csuhájukon vagy baseballsatyeszukon a kereszt jelével kérték volna az Urat, segítené a homokosság tévmocsarában kóválygó felebarátaikat, hogy megtalálják az igaz utat és üdvözüljenek, halleluja, ámen!
Lófaszt. A híres-nevezetes keresztények csak arra képesek, hogy ájtatos képpel utálkozzanak és az ő nagy szent hitükre mutogatva játsszák a sértődöttet, de arra már nem, hogy tegyenek is az ellen, ami állítólag annyira sérti őket. Pedig az övék a legnagyobb hatalom! Isten szeretete és segítő keze!
Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, csak kérnetek kellene az Urat, és minden buzi heteróvá lenne azon nyomban, halleluja! Ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, csak kérnetek kellene az Urat, és nem történhetne semmi ezen a földkerekségen, ami sérti az említett méretű hiteteket. Ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, akkor be tudnátok bizonyítani, hogy van, és nem nézne rátok mindenki ajkbiggyesztve: ez? Ez keresztény? Ugyan, csak az eszét játssza.
Ja, a legszebbet majdnem elfelejtettem. Valami álkeresztény azon iszonyodott föl, hogy az egyik felvonuló homokos olyan mozdulatokat tett, amik prostitúcióra buzdították az embereket.
Ostoba, álszent tulok vagy, felebarátom, ámen. Először is nemigen tudok elképzelni ilyen mozdulatokat, pedig nekem elég jó a fantáziám. Másodszor pedig a prostitúció szerinted Istennek tetsző cselekedet. Mert ha nem annak tartanád, ha valóban elítélnéd a prostitúciót, akkor már régesrég megszűnt volna az Úr egyetlen intésére! Hiszen erre kérted volna. Nem kérted? Akkor mit ágálsz? Kérted, de az Úr nem teljesítette? Akkor nincsen akkorka hited se, mint a mustármag! Akkor ugyanolyan hitetlen vagy, mint az a homokos, csak ő legalább őszinte!
Egyébként olyan mozdulatokat nagyon könnyen el tudok képzelni, amik keresztényi életre, imádkozásra, az Úr követésére buzdítanak. Lehet keresztet vetni, lehet összetett tenyerekkel állni, lehet térdre ereszkedni, vagy akár lehet a megfeszített Krisztus testtartását bemutatni. Senki nem teszi. A papok is csakúgy járnak az utcán, mint akárki más. Akkor meg mit jár a szád, álszent? Tegyél mozdulatokat te is, tegyenek hívő testvéreid, ha léteznek; ti állítólag rengeteg sokan vagytok, óriási reklámot tudnátok csapni hiteteknek.
Mert én jelenleg csak az ellenreklámot látom.