Tündérország
Jó két éve, hogy először jártam itt, annak kapcsán, hogy a NANDO itt lépett fel. Megnéztem a helyet, olvasgattam a honlapjukon – ennyi volt. No persze alig értettem még valamicskét lettül, és Rīgáról se tudtam még semmit, nagyjából ez volt az első hely, ahova elmentem a városban.
Tegnap a városban kószálva fölfedeztem megint, bekukkantottam, és órákig maradtam. Ma pedig az egyik rīgai képmegosztón felbukkant egy kép a létesítményről, én is továbbadtam, váltottunk róla pár szót a barátaimmal – nosza, mondtam magamnak, írjunk róla cikket. Mégpedig két okból. Mert maga a hely gyönyörű, és mert fantasztikus, ahogy megelevenedik a neten. Merthogy ugye én fizikai valómban nem tudtam odamenni. Csak a neten.
A hely neve Lido atpūtas centrs. Lido pihenőközpont.
Jókora út kedvenc helyemtől, az óvárostól. Ki kell menni a 11. novembra krastmalára, amit az óváros déli sarkától Krasta ielának (Part utcájának) hívnak, és ezen van, öt kilométer a vasúti hídtól a Daugava partján délnek, fölfelé. Latgales priekšpilsēta (előváros). A Krasta ielán osztottpályás közlekedés van, úgyhogy el kell menni az Ogres ieláig, és ott lehet visszafordulni. Mármint ha az olvasó kocsival érkezik. De ha nem, akkor kattintson arra a zöld Gugli-jelölőpöttyre, ami alatt a cég neve áll. Keresse meg a fényképeket, és azok között a legelső 360 fokos körnézetet. Egy beltéri Street View-képet fog kapni. Induljon el bármerre. Néhány óra múlva találkozunk.
Igen, végigfényképezték az egészet. Valahogy így nézhetne ki minden középület belső utcanézete, vagy akár minden frekventált kültéri hely. Mindenhová benézett a kamera, ahol csak megfordulhat a vendég. A hely pedig tündéri. Akárhová néz az ember, mindenhol maximális odafigyeléssel, gondossággal berendezett kis zugok, fülkék, apró részletek sokasága, fagerendákból épült rusztikus ácsolatok alatt. Ne hagyja ki az olvasó a lépcsövet se, mert az épület többszintes, az alagsorban sörpince (alus pagrabs), a földszinten (pirmais stāvs) a Baltikum legnagyobb önkiszolgáló étterme (Baltijā lielākais pašapkalpošanās restorāns), az emeleten (otrais stāvs) a Gazdánál (Pie saimnieka) nevű étterem, ahol kilenc kilencvenért annyit ehetünk, amennyi belénk fér. Terített asztal mellett jobban ízlik (pie klāta galda garšo labāk).
Az emeleten, a lépcsőtől távolabbi oldalon óvatosan tessék közlekedni, mert ahogy az épület kupolás végéhez közeledünk, lezuhanhatunk a földszintre a nyitott födémen át. Ha olyan nyílra kattintunk, ami egyenesen oda vezet. Az emelet másik végén följebb is megy egy lépcső, de ott nem lehet fölmenni. Viszont a 360 fokos képek között van egy, ami egy pasztellszínekkel dekorált, a többivel nem azonos épületrészt ábrázol, szerintem az az.
A hagyományos fényképek pedig rengeteget megmutatnak a centrs további részéből, hogy mi minden van a szabad ég alatt.
Honlapjuk is van, hogyne lenne. Én persze már lettül olvasom. Értek mindent. Fönt van az étlap, eseménynaptár, mindenféle. A cégnek saját belső minőségellenőrző csapata van (iekšējā kvalitātes uzraudzības komanda), de ebben, tekintve, hogy ez a cikk nem reklám, hanem élménybeszámoló, nem az a lényeg, hogy van nekik, hanem hogy ezt egyből értettem. Az árak is fel vannak tüntetve. A slidotava (korcsolyapálya) gyerekeknek munkanap két eiro egy órára, felnőtteknek hétvégén és ünnepnap három ötven.
Még érdekesebb, hogy az étlap nem csupán egy pdf, amit le lehet tölteni: az ételeket kosárba is lehet rakni és megrendelni. Gaļas uzkodu izlase, vagyis húselőétel-válogatás tíz nyolcvan (ez jelen pillanatban 3848 forint), ezért kapunk négy krumplis palacsintácskát csirkesalátával, négy rozskenyérkét grillezett csirkemellecskével és napon patkolt paradi… pillanat… ja igen, kaltētiem az nem kalt, hanem a kaltēts hímnemű többes határozatlan datívusza, és kaltēt az panākt, kā kas kļūst ļoti sauss, szóval napon szárított paradicsommal, valamint négy rozskenyérkét ünnepi pástétommal. Igyekeztem pontosan visszaadni a fordításban a kicsinyítő képzőket; lettül mindent mindig kicsinyítenek, elállt az esőcske és kisütött a napocska, de elhiheti az olvasócska: azok a palacsintácskák, rozskenyérkék és csirkemellecskék nem azért vannak ellátva kicsinyítő képzőcskékkel, mert lettül esszük meg őket.
De kit érdekel? Az egész hely bájos, amolyan tipikusan rīgai módon. És érdemes megnézni a honlapon a 360 fokos virtuális túrát is, ami ugyan jelenleg csak a cég sok-sok létesítménye közül csak egyet, egy másikat mutat, a Vērmanītist, de még babaháznézet is van. Büszkén jelenthetem, hogy térképi keresés nélkül is megtaláltam, pedig az sincsen az óvárosban. A Brīvības piemineklistől kifelé kell menni a bulvārison az első sarokig, ott jobbra fordulni sréhen a Tērbatas ielán, az egyenest kivisz az Elizabetes ielára, s pont ott van az étterem a Vērmanes dārzs sarkán.