TESZek róla

Szóval húsznál is több kötetet adtam már oda az AFR-nek, és hol ezt javítgatom, hol azt, így sokkal szórakoztatóbb. Írtam egy kis nyalvántartó programot, aki mindig tudja, hogy melyik könyvben hol tartok, sőt meg is nyitja nekem, kiszámolja a százalékokat, mert azt szeretem tudni, egyszóval minden szükségeset megcsinál.
  És elgondolkodtam az összesített számon. Ezek nem vastag könyvek, amiket most csinálok, de a húsznál is több kötet akkor is kitesz közel ötezer oldalt. Körülbelül ugyanennyi lehet a TESZ-ben; persze az kegyetlenül nehéz szöveg, ez meg túlnyomórészt sima szépirodalom, amivel rohanva lehet haladni, de hát éppen ez a szép a dologban.
  Úgyhogy odaadom neki sorban a TESZ részeit, és igenis kijavítom a könyvet. Egyedül. Az első anyagrész már kész is van: a dzs betű, mindössze két oldal, de arra jó, hogy az ember lássa a keze munkáját. Az ékezetes betűkhöz majd írnom kell egy harmadik programot, mert az, amit néhány éve írtam, nem felel meg az AFR-ben javításhoz (lassú), most írtam egy másikat, az se felel meg (kényelmetlen), úgyhogy majd agyalok és lesz jobb.
  A történet természetesen Kriszről szól. Ez a kettőnk bulija. Ő szerezte meg a könyvet, és rengeteget dolgozott a szkenneléssel. Szó volt róla, hogy ketten javítjuk ki, de akkor már nem volt olyan az állapota, hogy vállalkozhatott volna rá, pedig a programokat is elterveztük, amiket majd külön neki írok hozzá. Aztán megpróbáltam emberkéket beszervezni, akiknek írtam egy online javítórendszert, de az emberkék nem csinálták. Hát akkor megcsinálom én.

»»»»»»