Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Társkeresési tanácsok hölgyeknek

„Hol érzi jól magát? – Egyiptomban.” Ezt most láttam az Elittárs egyik felhasználójának oldalán, és természetesen töröltem az illetőt. Nem áll ugyanis szándékomban Egyiptomba utazni, pláne nem költözni, viszont azt sem akarom, hogy olyasvalaki éljen az oldalamon, aki hiába sóvárog Egyiptom után.
  Tessék? Hogy az nem is volt fontos? Hogy egyszer tetszett járni Egyiptomban, és jól tetszett ott magát érezni, bár utólag meggondolva a társaság volt olyan, akikkel bárhol jól érezte volna magát? Hát akkor ezt kellett volna odaírni, kezicsókolom! Mit tetszett gondolni, miről fogják a párkeresők megítélni? Abból, amit odaír. Ha olyan elvárást ír oda, amit nem tudnak vagy nem akarnak teljesíteni, akkor szó nélkül továbblépnek. Ha az igazából nem is fontos, akkor miért azt tetszett odaírni?
  „Ha kívánhatna valamit, azt szeretné, hogy: Világbékét. Végtelen szeretetet és egészséget a föld minden lakójának.”
  Hát részemről nincs akadálya, ha egymásra találunk és boldog család leszünk, azonnal megszervezem. Ezt minek tetszett odaírni? Mihez kezdjek én ezzel? Ebből Önt meg lehet ismerni?
  „Ha kívánhatna valamit, azt szeretné, hogy: Megtaláljam a párom.”
  Igen, ezt gyanítottuk. A párkereső oldalak összes felhasználója ezt szeretné, ezért regisztráltak. Akár előre oda lehetne nyomtatni. Azt akarta sugallni, hogy Önnek nincsenek vágyai, elképzelései, tervei? Kérem, ahogy gondolni tetszik. Én viszont egy emberi lényt keresek, ezért a törlőgombot használom.
  „Így tölti legszívesebben a szabadidejét: utazás,színház”
  Van egy csodálatos találmány, amit a társkereső oldalak adatlapjainak kitöltésénél szabadon lehet alkalmazni, de sokan nem élnek vele. Pedig az összes ilyen cég ingyenes szolgáltatásként biztosítja. Úgy hívják: mondat. Fantasztikus hatásokat lehet vele elérni. Ha Ön ezt a cikket idáig elolvasta, észrevehette, hogy mondatok alkotják. De megpróbálhatjuk a másik módon is.
  párkeresés, szerelem, család, gyerekek, szabadidő, szarvasbogár, együttélés, házasság, szex, boldogság
  Most pedig gondolatolvasás következik. A lista olvastán ön a következőket gondolja, tetszőleges sorrendben:
  – ez dögunalom;
  – mindenki ezeket sorolná föl, aki ilyen oldalra regisztrál;
  – de mit keres benne a szarvasbogár?
  Tessék megfogalmazni, hogy Önök kicsodák-micsodák, mondatokban, ameddig a terjedelmi korlát engedi, azért csinálták azokat a szövegdobozokat, hogy írjanak beléjük. De ne általánosságokban, hogy a család a fontos meg a szerelem. Ezt már tudjuk abból, hogy egyáltalán regisztráltak. Ha semmit se látunk, amiben Önök különböznének az oldalon levő többi hölgytől, mitől választanánk pont Önöket?
  „Így tölti legszívesebben a szabadidejét: tánc,kirándulás, zenehallgatás, biciklizés,jóga.
  Így tölti legszívesebben a napját: kirándulás,biciklizés,séta,jóga.”
  Igen, felfogtuk, hogy kirándulás, biciklizés, jóga, kirándulás, biciklizés, jóga, kirándulás, biciklizés, jóga. Sokan ugyanazzal (nem ritkán egyetlen szóval, mondjuk a zenehallgatással) töltik ki az összes rovatot. Akkor minek vannak rovatok? Be akarta mutatni, hogy az Ön gondolkodása egysíkú, Önt két-három dolgon kívül semmi sem érdekli? Sikerült. Mit, hogy nem így van? Akkor miért nem úgy írta, ahogy van?
  „Amin mindig tud nevetni: A humoron.”
  Ön szenzációsan eredeti és kreatív. Hozzám jön? A világban található összes dolog közül Ön pont a humoron tud nevetni. Úgy érzem, annyira jól megismertem Önt, hogy teljes jellemrajzot tudok adni Önről. Ön szereti a napsütést, a virágokat, a lenge tavaszi szellőt. Szeret jókat enni, szeret lustálkodni az ágyban, szerelmeskedni, és ha kimegy az esőbe, akkor szerintem Ön vizes lesz.
  „Ezt keresi a párkapcsolatban: Szikra”
  Sajnos ha Ön acélos jellem, megeshet, hogy a pasi tapló lesz.
  Sokan említik a gyerekeiket, persze legalább a rovatok felébe beírva őket, mintha egy említésből nem fognánk föl. Persze a gyerekek nagyon fontosak. Éppen ezért nem ártana elárulni róluk valamit: körülbelüli létszámukat, ha egynél többen vannak, és a körülbelüli életkorukat. Ha Ön húszéves, akkor lehet sejteni és remélni, hogy a gyerek maximum óvodás, de negyven-negyvenöt éveseknek ugyanúgy lehetnek ötéves gyerekeik, mint huszonöt évesek. Némelyik társkeresőn van rubrika annak feltüntetésére, hogy a gyerekeink velünk élnek-e. Ez is már egy infó. Az életkort azért tartom fontosnak, mert ebből már információt kapunk a gyerekek lényegesebb tulajdonságairól. Van, akit zavar a gondolat, hogy összeköltözzön egy nővel, akinek óvodás gyereke van, aztán még másfél évtizeden át eltartsa és nevelje más gyerekét – de lehet, hogy az Ön gyereke egyetemi tanár, csak a párkeresők semmilyen információt nem kaptak erről. Más férfi viszont éppen ellenkezőleg, kicsi gyereket szeretne, akit ő nevelhet föl – és kissé csalódik, amikor némi ismerkedés után derül ki, hogy az Ön kicsi gyerekének jól menő hentesüzlete van.
  Nem kell azt írni, hogy tizenhárom, ha attól tart, hogy ezzel kiadja a gyerek legféltettebb titkát. Ált. isk. felső tagozat. Már ez is egy infó.
  Ha öt kiskorú gyereke van, akkor Ön olyan férfit keres, aki örül öt kiskorú gyereknek, különben pokollá teszik mind a hetük életét. Ez esetben azt javaslom beírni: „öt kiskorú gyerekem van”. Ne tartson attól, hogy ezzel elriasztja a férfiakat. Ön igenis el akarja riasztani mindazokat a férfiakat, akiket ez elriaszt, mert semmi kedve hatvan férfival találkozni cukrászdában és félórás beszélgetés után elrebegni, hogy hát Önnek öt kiskorú gyereke van, aztán nézni a férfi hátát, amint iszkol kifelé. Ön azt akarja, hogy aki emiatt eliszkol, az eleve meg se keresse Önt, hiszen ezzel megspórol hatvan cukrászdai vallomást, harminc cukrászdai cechet (szerencse, ha a férfiak felének eszébe jut, hogy elpárolgás előtt fizessen), nem teszi tönkre hatvan sütivel a vonalait és több ideje jut öt kiskorú gyerekére. Viszont aki öt kiskorú gyerekre vágyik, az pont Önt fogja megkeresni, és Ön azt akarja, hogy pontosan az keresse meg Önt.
  És amint a párkereső szolgáltatók is tanácsolják: tessenek kezdeményezni. Nem élünk a tizenkilencedik században, amikor a hajadon a leányszobában várta szívdobogva, hogy jöjjön a gavallér, aztán amikor a lánykérés már megvolt a férfiszobában, megállapodtak a hozományról és minden üzleti vonatkozásról, akkor jöhetett elő az árucikk és rebeghette zsemlesütve, hogy milyen megtiszteltetés lesz a szabóműhellyel és ezer tallérral egyetemben az úr tulajdonába átmenni. Ez már szerencsére nincs. Mégis, én eddig szétküldtem jó pár tucat mosolyt, üzenetet vagy amit az adott szolgáltatónál lehetett, de én a hölgyektől eddig összesen egyet kaptam. Nemcsak az urak akarnak párt találni, Önök is. És tessék válaszolni, ha viszont az urak kezdeményeznek. Akár azt, hogy „bocs, de nagyobb fülűt keresek”, „sajnálom, de hűtőszekrény-nagykereskedésem van, nem szívesen költöznék a Spitzbergákra”, mindegy, mit, ha nem tetszik az illető, a világért se kell azt mondani, hogy tetszik, tessék csak nyugodtan elutasítani. De válaszolással és nem hallgatással. Mert attól elkedvetlenedik és hagyja az egészet a csodába. Mint én. Viszont az a férfi, akinek más hölgyek néhányszor már kedvesen azt felelték, hogy bocs, de összetörtem a tükrömet és hét évig csak kéményseprőkkel randizom, az továbbra is keresni fog, és legközelebb esetleg pont Önökhöz kopog be. És hátha pont megtetszik.

»»»»»»