Tahográfia

Párbeszéd a Facebookról
  
  (ő): az en oseim kozott vannak kunok, jaszok, ciganyok talan zsidok is, de magyar nincs es hun sincs
  (én): De hisz akiket fölsoroltál, azokból vannak a magyarok.
  (ő): ragaszkodom sotet tevkepzetemhez, hogy nem, hangsulyozom, NEM vagyok ez a fele magyar. az en szam szelen nincs turulszar

(én): Nem az a magyar, aki aggyonisten csodaszarvassal köszön a közértben, bár a mondát nem ismeri, aki rovásírásos feliratot tetovál a mellére, bár elolvasni nem tudja, aki nagymagyarországos térképeket imád, bár fogalma sincs, hogy annak az országnak Bécs volt a fővárosa, aki arról ábrándozik, milyen szép lenne kiirtani az alacsonyrendűeket, bár fogalma sincs, hogy ki milyen származású.
  Az ilyen alak a legjobb indulattal is csak ostoba tahó, akinek nincsen nemzetisége és nincsen öntudata, aki nem képes többre, mint ismételgetni a belesulykolt ostobaságokat, amik Alaszkától Jemenig pontosan egyformák, csak a felhasznált jelképek változnak.
  Én vagyok a magyar, akinek az apja zsidó, a nagyszülei közül egyik sváb, másik szerb, a harmadik cigány, aki többet tettem a magyar nyelvért és kultúráért, mint ezek az alakok akár összességükben valaha fognak. És ha ezt a tisztelt jelenlevők megemésztették, akkor rátérhetünk arra, hogy még szerény is vagyok.

»»»»»»