Táblácska-utánpótlás

Mint írtam, van néhány lemaradt táblácskánk. Pótoljuk őket.
  A töltőtollat tartó kéz című fejezetben említettem Cāng Jiét, a kínai írásjegyek legendás feltalálóját. Neve Repülő Magtárnak fordítható. Róla nevezték el a cāngjié kódrendszert, amivel előcsaljuk írásjegyeinket, s ami minden táblácskán zölddel olvasható. A legenda szerint négy szeme és nyolc pupillája volt, s amikor kitalálta az írásjegyeket, az istenek és a szellemek sírtak, az égből pedig köles hullott. Nem mesélem el az egész történetet, ha az olvasót érdekli, angolul elolvashatja itt.
  Ugyanott említettem a Shāng-dinasztiát, az ő táblácskájukat se láttuk még. Az ő idejükben volt használatos a jiǎgǔwén, a jóscsontok írása; ennek nevéből a írásjegyet már ismerjük. A bronzba vésett jīnwén neve voltaképpen pénzírást jelent. A következő írásstílus a zhuànshū.
  
  Aztán említettem Lǐ Sī minisztert, aki megreformálta az írást; családnevét már ismerjük, szilvát jelent. Teljes neve mondjuk Szilvavágónak fordítható.
  Következik a „papi” írásstílus, a lìshǔ és a mai kǎishǔ. egyébként azt is jelenti, hogy tartozik valamihez.
  
  Megint egy személynév: Xǔ Shèn, a -dinasztia kori szótárkészítő neve Talán Óvatost jelent. Ő készítette a Shūo wén jiě zì szótárat, amiből két jelet már tudunk. Itt a másik kettő.
  
  A Qīng-dinasztia kori nagy szótár, a Kāng Xī zìdiǎn nevéből csak az utolsó jelet nem ismerjük még. szótárat jelent.
  Ez elég sok hiányzó táblácska volt; legközelebb jövök még egy adaggal.

»»»»»»