Szopás

Leszívják a benzint a kocsikból, adja hírül a Délmagyar. Iszonyúan érdekelne, hogy miért én szívok, ha ők szívnak, de más bajom is van. Úgy mesélték nekem, hogy a kommunizmus már véget ért. Ez most frankó, vagy csak vakítanak?
  Mert anno cicmic, mikor még nem ért bokáig a fülem, megesett, hogy némelyik kórházban rendeltetésszerűen használtam a folyosóra kitett hűtő- és szobahőmérsékletű szekrényt, ahol az élelmiszert kellett rakni. Akkoriban az volt a szokás, hogy uzsonnára édességet kaptunk. Én egyszer kaptam valami elég ritka fajta édességet, és egy nap az uzsonnánál viszontláttam. Akkor kifigyeltem, hogy a nővérkék a szobahőmérsékletű szekrény tartalmából kommunizálnak azért, hogy a gyerekeknek édességet adjanak, a hűtőt viszont békén hagyják. Innentől a hűtésre nem szoruló ennivalót is a hűtőben tartottam.
  Mármost akkoriban még ugye dúlt a kommunizmus, de ez se tartott vissza egypár szülőt attól, hogy lebasszák a nővérkéket, mondván, hogy ők nem sajnálják az édességet a beteg gyerekektől, de amit a sajátjuknak vettek, azt hadd egye már meg a sajátjuk. Most a kapitalizmus dúl, de úgy tűnik, az elv ugyanaz, berakjuk a holminkat a nagy közösbe, aztán akinek kell, az vigyen belőle, tessék.
  Egy különbség van a kommunizmustól. Most fizetni kell azért, hogy a pógár betehesse a holmiját a nagy közösbe.

»»»»»»