Szia…

Ezt fölírjuk a kéménybe korommal. Kaptam egy sziát! Persze csak muszájból. Odaérünk a piros lámpához, ott áll a biciklin a tizenhárom éves és tizenegy napos méltóságos kisasszony, és tüntetően a másik irányba néz. Én persze ráköszönök, ahogy öthónapos kora óta mindig. „Szia, kicsim!” Észleli, hogy van ott még valaki, bár a világért se nézne felénk, csak persze látott már minket közeledni, hát a foga között odamortyol egy félhangú sziát. Aztán persze zöldet kapunk, beletapos a pedálba és elzúg.
  2017. nyúlvét vasárnap délután óta, amikor fülig vigyor elköszönt tőlem, most először részesített abban a kegyben, hogy egy szó kiejtésére méltatott, nem mulasztva el érzékeltetni, mennyire gyűlöl és iszonyodik tőlem. 1249 nap kellett hozzá. Natascha Kampusch fogságának negyven százaléka.

»»»»»»