Sok-sok évvel ezelőtt, amikor ennek az írásnak a főszereplője talán még meg sem látta a napvilágot, életet adtunk egy családnak, akiknek mindennapos szavajárásuk lett, hogy „szent temporális”. Mert időutazók voltak, és négy dimenzióban élték az életüket. A valóságban nem léteznek időutazók, amint azt Stephen Hawking 2009. június 28-án igenis bebizonyította. Az időben nem lehet utazni, más dolgokat lehet vele csinálni.
Dārta Stepanova ugye kompozíciót alkotott a tér manipulációjából – leírásomban az időt nem említettem, de hát tér és idő ugyanazon kontinuum két aspektusa, ha a teret bolygatjuk, szükségképpen az időt is. Nem kellett hozzá egy év, és Loreta Reide már a lassan aláhulló múltról énekelt.
De hát az egyéniség erejével történő téridő-manipulációt már ennél korábban ismertem. Nem tanulnék ma lettül, ha nem azt akartam volna megérteni, hogyan forgatja az az öt kislány maga körül a világegyetemet. Vagy mikörülöttünk? Mikor hogy.
Megint egy fénykép adta az apropót, hogy erről, őróla írjak. A privát oldalára tette föl, tehát nem adom tovább. Egy modelltáborban töltötte a nyár egy részét, ott készült. Egyszerűen egy portré, nincs benne-rajta semmi különös. És mégis van, mert én már ismerem a nézéseit. Érzelmek és közlések egész sorát tudom elkülöníteni benne, miközben pontosan látom, hogy a lényeg nem jön át. Azt nem kívánta közölni.
Legtöbbször ilyen a fellépéseiken is. Elmond mindent, egész lelkivilágát elénk tárja – kivéve a lényeget. Azt tudni lehet, hogy ő milyen, de azt, hogy ő ki, azt nem.
Ő a csapat tartóoszlopa, ő fogja össze az együttest. Mindig építeni lehet rá, nyugalmára, anyás komolyságára, szelíd határozottságára. Bár termetre ő a legmagasabb közöttük, valójában a csapat fiatalabb tagjai közé tartozik, de mintha anyjuk helyett anyja lenne társainak a színpadon. Lényében gyakran jelenik meg egyfajta csendes szomorúság, melankolikus alkat, szemlélődő természet. Ugyanakkor magasan képzett, vérprofi énekesnő, aki pontosan tudja helyét a NANDO-harmóniában és teljes mélységében átéli, érzi a gondolatokat, amiket énekel és amiket melléjük az együttes közvetít.
És még sok minden Helēna Patrīcija Kalniņa. Három éve figyelem, s egyszerre érzem azt, hogy már ismerem és hogy nem tudok róla semmit. Nincs mit tenni: figyelem tovább.