Soha még

Soha még nekem könyv olyan mennyiségű, magán az íráson kívül álló munkát nem adott, mint a Kissy. Mert feladatommá teszi, hogy letépjem azok fejét, akik relativizálják, bagatellizálják vagy éppen lehazudják a nemi erőszakot, még ha nem is gyerekekről van szó, mint a Kiss Lászlónál.
  Soha még nekem könyv olyan bosszúságot nem adott, mint a Kissy. Mert kötelességemmé teszi, hogy letépjem a Rózsa Misi-féle emberek fejét, akinek a szemében a nemi erőszak bagatell csacskaság ahhoz képest, hogy „mennyit letettek az ország asztalára”, és ezt a széljobber dumát szent meggyőződéssel, újra meg újra elzengi, mert a hazugság csak sulykolással változtatható igazsággá, de azzal garantáltan. Csak elég sokat kell ordítani.
  Soha még nekem könyv annyi büszkeséget nem adott, mint a Kissy. Mert jogommá teszi, hogy letépjem ezeknek az embereknek a fejét, azoknak az erkölcsi magaslatáról, akik az ártatlanokat, védteleneket és bántalmazottakat védik, nem a bűnözőket, akármilyen tekintélyes uraságok.
  Soha még nekem könyv annyi örömet nem adott, mint a Kissy. Mert azzal, hogy egy nap ezek az emberek kénytelen-kelletlen, legalább a nagy nyilvánosság előtt befogják a mocskos szájukat – egy kicsit szebb lehet a világ, és ebben egy kis részünk nekünk is lesz.

»»»»»»