Rossz döntéseink megbosszulják magukat

Valójában nem döntés volt, hogy nem pereltük ki a nemzeti uszkárszart is a nagy nemzeti uszkármentőkből, hanem kényszer. Egyszerűen nem volt rá érkezésünk, örültünk, hogy élünk, vagy legalább ezt az illúziót keltjük, nemhogy nekiálljunk szétperelni Timikét és kompániáját. Mindegy, rossz döntés volt, mert bár az ügyben ennyi idő alatt annyi se történt volna, hogy illetékesék egyik íróasztalról átrakják az aktát a másikra, annyit elértünk volna, hogy Timi súlyba teszi a pofáját, amikor elolvassa a hivatalosan kézbesített beadványokat. Talán. Alapvetően gyáva ember, ez abból is tudható, hogy nyomikat próbál tönkretenni, de minden gyáva embernél máshol van, hogy mitől szarik be és mitől lesz még bátrabb.
  Szóval van egy kiskutya, akinek gazdát keresünk. Uszkár a drágám, vesztére, mert ettől Timinek azonnal elkezdett a csála nyorogni utána, bár közben már vadul fröcsköli, hogy nem is fajtatiszta, az árát akarja letornászni ugye. Magának és a barátnőinek akarja begyűjteni a föld minden uszkarát, hogy minek, azt csak ő tudja. Már minden létező mocskot ránk szórtak, ami csak eszükbe jutott, ami nem, az majd holnap jön.
  Jelenleg nem érek rá kiperelni alóla a csinos kis kutyakozmetikáját, élni próbálok. Nem könnyű, egy olyan világban, ami Balassa Timit is tartalmazza.

»»»»»»