Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Párbeszéd egy olvasóval

Beszélgettem egy olvasómmal a Nindáról; a nevét titokban tartom, mert a könyvből rajtam kívül három embernek vannak levonatai, és nem szeretném, ha a rajongók betörnének miattuk. Sárgával az ő sorai, zölddel az enyémek, amiket a beszélgetésünkben írtam, és fehérrel amit később teszek hozzá.

Legfontosabb valószínűleg az, hogy tetszik; ez tetszik a legjobban eddig, amit tőled olvastam.
  Olyan ez, mint amikor az ember egy gyereknek csak az egyik szülőjét ismeri, és ezért úgy látja, hogy csak arra hasonlít.
  Így vagyok én, illetve biztosan nem csak én azzal, hogy milyen asszociációkat ébreszt a regényed bennem.
  Asimov…
  In the first place. De jó értelemben:)) A fejezetek elején az idézetek… És sok minden más, de ettől csak jobb érzés olvasni.
  Például a Dűnét nem olvastam, nem is tudom ki írta (szégyelljem magam), úgyhogy arrafelé nem tudok gondolkodni.
  Frank Herbert. És történetesen tőle van az ötlet az idézetekkel, de ott kizárólag Irulan hercegnőnek Muad-Dibről írt rengeteg könyvéből vannak idézetek.
  Mármint az eredeti Dűne könyvben, a történet többi rengeteg kötetét nem olvastam, nem is tervezem, átlag félévenként átlapozom Ninda kedvéért, de azzal annyi.
  Aztán ahogy haladok, természetesen azt is tapasztalnom, hogy egészen más, mint Asimov.

Hát egyrészt senki sem tud Asimov lenni, kivéve Asimovot magát, ezért a legjobb, ha az ember meg sem próbálja. Bevallom, én nem olvastam azokat az Asimov-műveket, amiket nem Asimov írt, de az ő műveire épülnek és a neve nagyobb betűkkel van kiírva a borítóra, mint a valódi szerzőé. Azaz de, egy Robotváros-történetet, azt hiszem, a legelsőt, összefüggéstelennek és értelmetlennek tartottam, alig is emlékszem rá.
  Másrészt viszont, és e ponton ez a fontosabb, dőreség lenne úgy tenni, mintha Asimov nem hatna az emberre. A Ninda végén lesz egy hosszú lista több mint száz névvel, akik közreműködtek és/vagy hatottak a műre – ő is benne van, akárcsak Herbert. De nagyon áttételes az, ahogyan ők ketten és mások kifejtették a Nindára gyakorolt hatásukat. (Nindát itt kettős értelemben véve, a regényt is meg a főszereplőt is értve.) Vannak, akik sokkal direktebb módon vannak benne. Nem tudom szavakba önteni azt a módot, ahogyan Asimov közreműködött. Talán valaki nálam okosabb majd egyszer, egy halom latin szóval.

Apropó Muad-Dib. Mint régebbi olvasóim emlékeznek, a Dűne benne volt Ninda kölyökcsomagjában, egyike a műveknek, amikből táplálkozik – és nagyon örülök, hogy csak a kölyökcsomagban volt benne, illetve csak a filozófiájából vettünk át elemeket. Ez persze nem volt egy tahaddi al-burhan, eleve adott volt, hogy hiába otthonos nekem a kórházi folyosókon lengedező meghitt vérszag, a regényeimben nem mészárolnak, nem kegyetlenkednek. Éppen azért írtam meg a Nindát, mert meg kell akadályoznom a dzsihadot. Egyrészint sikerült, de van még tennivaló.

Felnőttként nyilvánvalóan hallom a társadalomkritikát, az emberi viselkedésformák percepcióját és magyarázatát…Azon is elgondolkodom, pedig hát egy tizedénél vagyok kb., hogy milyen korosztály olvasná, értené a te könyvedet jól.
  Talán egy nagyon érett 12/13 éves kisfiú talán…Vagy 15-16 évesek?
  Értelek. Nem tudom. Ezt a kérdést minden olvasó magának válaszolja meg, azzal, hogy becsukja vagy nem csukja be a könyvet.

Most visszaolvasva eltűnődtem, hogy miért kisfiú. Ez végeredményben egy nőnemű könyv. Van a történetnek egy komplex összetevője (a legfontosabb, természetesen), amiről a határnap előtt nem esik publikusan szó, de ott egyértelmű fontosságot nyer, hogy miért nőnemű ez a könyv; ez nem az én döntésem volt, de egyetértek vele. Ez az eddigi legnőneműbb könyvem, bár az összes eddigi főhősöm lány.

Hát nem tudom. Állítólag az a jó ifjúsági – gyerekirodalom, amit a felnőttek is élvezettel olvasnak.Hát ez itt nekem stimmel, én egyelőre nagyon szeretem
  Ez egy nagy igazság, uram. Az eddigi ifjúsági regényeimről több felnőttől jött visszajelzés, mint gyerektől, kamasztól. Viszont a Nindát nem szánom ifjúsági regénynek, túl komplex a műfaj követelményeihez.

Bocsáss meg, hogy idehozom, de zsidóként én még a rasszizmust és annak az ifjúság számára szóló magyarázatát is erőteljesen és jóváhagyólag kihallom
  Nekem ugye mindig igazodnom kell az eredetihez, Ninda nem lehet másmilyen, mint – Ninda. Márpedig akkor erőteljesen szemben áll a rasszizmussal.

Ha egyszer ebbe valaki beleszeret… Lásd még Harry Potter…

Ez azért egészen más, mint a Hanka és szerintem modernebb, jobban szól a mai ifjúsághoz
  Hát ha azt veszed, a Hanka 1984-ben játszódik, ez meg a beláthatatlanul távoli jövőben… :)
  Nemcsak ez a különbség. A miliő, a hangvétel is, a problematika, az egész… sokkal jobban a mának szól

»»»»»»