Otthon vagyunk, folytatás

Szóval a tegnapi. Tegnap a GYSGY embere robbant be hajnalok hajnalán, mert pontosan tegnap telt le a harminc nap, amióta rájuk parancsoltunk, hogy javítsák meg Krisz kocsiját. Délután, természetesen. És persze hogy neki állt följebb, amikor közöltük, hogy a GYSGY-nél ezer éve tudják, hogy hozzánk csak délután lehet jönni, a telefonszámunk is megvan, és személy szerint ő is tudja ezeket mind. Megpróbált desztvizet önteni az aksikba, nem tudott, mert tele voltak, erre közölte, hogy Krisz nem ért a tolókocsihoz, azt igenis naponta tölteni kell, olvassa el a gépkönyvet.
  Gépkönyvet nem adtak, pedig a kocsi kilenc éve megvan, viszont nekünk van egy csomó kocsink, és használjuk őket, ő viszont csak egy raktáros, aki nem tudja megkülönböztetni a tolókocsit a csúzligumitól.
  Azt ugye ne kérdezzem, hogy a Fogyatékosok Pártja mikor fog foglalkozni a drága, bonyolult és létfontosságú segédeszközök javíttatásával és beszerzésével kapcsolatos anomáliákkal? Goldnernek nincsen szüksége segédeszközökre.

»»»»»»