Hát egy éve tanulunk már, tanárnők, tanár urak. Ideje beszámolni eredményeinkről.
Én már nagyon sokat megértek, előfordul, hogy folyékonyan értem a beszélt, sőt az énekelt nyelvet is, bár nagyon ritka, hogy első hallásra. Általában többször vissza kell játszani és alaposabban tanulmányozni. De a lényeget meg szoktam érteni. Sok szót ismerek, de gyakran össze is keverem őket. Sok nyelvtani szabályt is ismerek, de még nem eleget, és azokat is összekeverem.
Például még meg kell tanulnom rendesen a főnevek eseteit, csak egy részüket tudom és abban is bizonytalan vagyok. Az igekötős igék legnagyobb része még rejtély. Az igeragozásról nagyon keveset tudok, és persze azt is összekeverem. A megcélzott felsőfokhoz képest szinte nem tudok semmit. És persze ezt a rövid szöveget összeállítani is órákba telt, szótárak és táblázatok segítségével, tele hibákkal. De én fordítottam, nem gép.
Mégis optimista vagyok, mert sok nyelven próbáltam már tanulni, de ilyen rövid idő alatt ilyen sokat egyikben sem értem el.
Még mindig én vagyok az osztályelső. Ami osztálytársaimat illeti, a tavaly január huszonharmadikán született anyanyelvi beszélőket – boldog születésnapot –, ők még mindig nem tudnak kimondani egyetlen szót sem, fogalmuk sincs a nyelvtanról, és valószínűleg sokkal kevesebb szót ismernek, mint én. Viszont amit értenek, azt gondolkodás nélkül értik. Nekem hosszasan kell rajta töprengeni.
Mást tudok ehelyett. Ismerek úgy háromszáz dalt, énekeseket, zeneszerzőket, szövegírókat, zenészeket, a kortárs lett könnyűzene jókora részét. Néhány dalt már le is fordítottam. Olvastam könyveket, bár még egyet sem végig, és elég sokat megértek belőlük. Ismerkedem Lettország kultúrájával, történelmével és földrajzával.
Mert másfél évvel ezelőtt megismertem öt kislányt, akik úgy énekelnek, mint a lakstīgala.
|
Nu mēs mācāmies vienu gadu, skolotājas kundzes, skolotāji kungi. Pienācis laiks reportēt par mūsu rezultāti.
Jau es saprotu ļoti daudz, notiek kā saprotu runātu, arī pat dziedātu valodu plūstoši, taču ļoti neparasti, kā pēc pirmo dzirdējuma. Parasti es jāpārspēlēt daudz reizi un pamatīgi jāizpētīt to. Bet es pierodu saprot būtību. Es pazīstu daudz vārdi, bet bieži apmulsinu tos. Es pazīstu arī daudz gramatikas noteikumi, bet vēl nepietiek, un es apmulsinu arī tos.
Piemēram vēl es jāmācās kārtīgi lietvārdu locījumu, es zinu tikai to daļas un es esmu pat tiem nepārliecināts. Darbības vārdu ar priedēkļiem vislielākajā daļa ir vēl noslēpums. Par konjugācijai es zinu ļoti nedaudz, un protams es apmulsinu arī to. Salīdzinājumā ar notēmētu uz augšējai pakāpei es nezinu gandrīz neko. Un protams pats šo īsu tekstu sakonstruēt aizņēmu stundas, ar vārdnīcu un tabulu palīdzībai, pildīgi ar kļūdām. Bet es tulkoju to, nē mašīna.
Tomēr es esmu optimists, tāpēc kā jau es mēģināju mācīties daudz valodas, bet laikā tāds īss laiks tāds daudz es nesasniedzu ar nevienu.
Es esmu vēl arvien pirmais klasē. Attiecībā uz mani klasesbiedri, pērn divdesmit trešais janvārī dzimji dzimtā valodas runātāji – laimīgu dzimšanas dienu –, viņi vēl arvien nevar nevienu vārdu izrunāt, par gramatikas viņu nav ne jausmas, un laikam viņi pazīst daudz kāds mazāk vārdus kā es. Bet ko viņi saprot, to viņi saprot bez domāšanas. Es jāprātot par to ilgi.
Es zinu citus tā vietā. Es pazīstu ap trīssimt dziesmu, dziedātāji, komponisti, tekstu autori, mūziķi, mūsdienu latviešu popmūzikas lielu daļu. Es arī tulkoja pāris dziesmas. Es lasa grāmatas, kaut pabeigt lasa neko, un es saprotu patiešām daudz par tos. Iepazīstos Latvijas kultūru, vēsturi un ģeogrāfiju.
Tāpēc kā pirms pusotra gada es iepazinos piecas mazas meitenes, kuri dzied kā fülemüle.
|
