Olvasónapló
Régesrég tervben volt, hogy közzéteszem ezt a listát – most a születésnapja adott alkalmat rá. Piliscsabán, mint említettem, elkezdtem fölolvasni egy könyvet Krisznek, az Abigélt, tévében már látta; persze már itthon fejeztük be. S ez meg is maradt még közel négy évig szokásunknak, könyveket olvastam neki, mindig Palmról, mert ő a nyomtatott könyvvel is, a Palmmal is nehezen boldogult, már jó néhány éve; azelőtt sokat olvasott. És fölírogattam, hogy miket olvastunk. Dátumok csak néhány helyen vannak mellettük.
Kezdtük tehát 2006. május 15-én az Abigéllel, és Szabó Magdával folytattuk, a Zsófikát nyilvánvalóan muszáj volt. Aztán jött az Én, a robot, bár aggódott Asimov miatt, hogy fog-e neki tetszeni, biztosan annyira más világ – aztán imádta. Következett az Alapítvány és Birodalom, majd a Második Alapítvány, az Alapítvány, az Acélbarlangok – és itt lett a kedvenc regényhőse R. Daneel Olivaw. Szerintem senki regényalakot nem szeretett annyira, mint Daneelt, kivéve persze a sajátjainkat. Úgyhogy A mezítelen Nappal és A Hajnal bolygó robotjaival folytattuk, erről van megint felírva dátum, október 16-án fejeztük be, szóval ez eddig kerek öt hónap. A Robotok és Birodalom után ugrottunk egy kicsit, Kavics az égben, Az űr áramlatai; aztán megpróbáltunk valami mást, rábeszéltem Wodehouse-ra, de Az életművész nem volt jó választás, két nap és néhány fejezet után abbahagytuk, nem tetszett neki, hogy Ukridge folyton becsap mindenkit, még a legjobb barátját is. Visszatértünk Asimovhoz: A csillagok, akár a por, Az Alapítvány előtt, Az Alapítvány pereme, ezzel léptünk át 2007-be. Alapítvány és Föld, ez megint nagyon tetszett neki, ujjongott, amikor Daneel színre lépett. Végül a Tükörképpel befejeztük a sagát (az Előjáték az Alapítványhoz nem neki való, depis, szomorú regény, én se szeretem, neki pedig kimondottan tilalmas, csak vázlatos ismertetést adtam róla).
Január végén megint váltottunk, Harrisonra, A technicolor időgép szintén kevésbé tetszett neki, az időutazásos történetek nem igazán az ő világa, még ha írtunk is egyet közösen. Aztán megint Wodehouse, Hübele Sámuel, ezt viszont élvezte.
És vissza Asimovhoz, az Űrvadász-történetek közül öt (a hatodik valahol elveszett akkoriban): A Szaturnusz gyűrűi, A Merkúr óriás napja, A Vénusz óceánja, Az aszteroidák kalózai, A Jupiter holdjai. Aztán a Nemezis.
Megint új szerző, Hal Clement, Az elveszett rakéta, de nehezen tudott vele azonosulni. Úgyhogy elővettük megint Asimovot, A Hold tragédiáját.
2007 decemberében megint új szerző, Arthur Hailey, a Hotel nagyon tetszett neki, ezzel léptünk az újévbe, aztán elolvastuk a Villantót Fazekas Lászlótól.
Itt van egy lyuk, több mint négy hónapig nincs felírva semmi, de biztos vagyok benne, hogy ezalatt is olvastunk. Mivel olvastuk együtt az Álarcosbált, de nincs felírva, ebben az időben kellett lennie, logikusan a Születésnap előtt, ami a lyuk után volt. Aztán megint Hailey, a Keserű pirula, majd még két Asimov, a Fantasztikus utazás és Az Űrvadász, a Lucky Starr-sorozat kezdő darabja. De itt is lehet valami hiány, mert ez utóbbi állítólag három hónapig tartott, márpedig egy ekkora könyvet mi pár nap alatt olvastunk ki. Mindenesetre már 2009-ben értünk a végére. És az ezt követő Autóváros se tarthatott négy hónapig; igaz, ennek egy részében betegek voltunk. Grisham volt az utolsó: egy hónap volt A csodatevő, s végül még egy Az ítélet eladó. Szeptember 15-én értünk a végére, akkor Krisz már elég beteg volt, Kissyt akart olvasni, az elejéről újra. A harmadik rész közepéig jutottunk.
Amibe még biztosan tudom, hogy belekezdtünk valamikor, az a Martina újra táncol Dědkovától, de teljesen rossz választás volt, Martinának meghaltak a szülei, a halál folyamatosan jelen volt a történetben, abbahagyatta velem a legelején. Ugyanezért nem szerepelt A Halhatatlanság halála, irtózott a címétől, de mivel időutazásos történet, nem is erőltettem, csak elmondtam vázlatosan, hogy mi van benne. Hasonlóképpen olyan művekkel, mint Az istenek is…, Leszáll az éj, Heinleintől A galaxis polgára, Thury Zsuzsától A tűzpiros üveggömb és alighanem még sok, amikről csak elmondtam, hogy mi van bennük.
Valamikor kellett hogy legyen A manipulátor is.
És hát tömérdek nagyszerű mű kimaradt. Folytatni kellett volna még évtizedeken át.
Most összeszedtem azokat, amikről tudom, hogy olvastuk (kettőnek csak egy részét). Negyven kötet, több mint húszmillió betű, kicsit kevesebb mint négy év alatt. Szerintem nem rossz.