Olvasni tanulok

Tegnap olyan írást tanultam, aminek felolvasásától garantáltan nem ficamodik ki az ember nyelve. Annál inkább az ujja.
  Az Omniglot az ábécék közé sorolja, de szerintem besorolhatatlan. Leginkább még a szótagírások közé sorolható abban az értelemben, hogy egy jel több mindent jelöl egyszerre. A legtöbb szótagírás egy mással- és egy magánhangzót sűrít egyetlen jelbe, némelyik a hangsúlyt is stb.
  A Sutton-féle jelírás egy jelben egész sor információt tud közölni.    Egy üres négyzet azt jelenti, hogy függőlegesen feltartom az ökölbe szorított kezemet és az ujjaim magam felé néznek. Ez a jel    pedig azt jelenti, hogy rámutatok az olvasóra a jobb kezemmel, alkaromat vízszintesen tartva, mutatóujjamat kinyújtva, a többit karikába hajlítva, és a kézfejem függőlegesen áll. Ez azért elég sokféle információ.
  Konkrét jelentésük ezeknek nincsen, ugyanúgy, ahogy az ábécé betűinek sem. Ezek csak az alapjelek, amikből a szavak összeállnak.
  Ez például azt jelenti, hogy lejárt az idő, nemcsak jelnyelven, a hallók is ismerik. (Illetve jómagam „álljunk meg egy pillanatra, türelem” jelentésben használom.)
  A siketek mintegy kétszázféle nyelven jelelnek, de egy ilyen kis ismertetésnél másodlagos, hogy egy-egy szó milyen nyelven van. Forrásom többnyire spanyol példákat használ.
  Abból a szempontból mégiscsak az ábécékre hasonlít a Sutton-írás is, hogy nagyon gyorsan meg lehet tanulni. Egyes latin betűs nyelveknél elég, ha megtanuljuk az ábécé összes betűjét (ékezeteseket és kettős betűket is), és gyakorlatilag tudunk mindent. Ilyen a magyar is, a teljes ábécében van negyvennégy betű, ezeket megtanulja az ember és mindent el tud olvasni magyarul. A szlovákhoz negyvenöt kell, az albánhoz harminchat. A Suttonban sokkal több jel van, de nagyon kifejezőek.

Kezdjük az elején. Hangírásnál soha nem merül föl a nézőpont kérdése, de itt ez az alapja mindennek. Az írás a jelelő szemszögéből ábrázolja a jeleket. Például ha a kéz jele be van színezve, az a kézfejet jelenti: ez a jel    azt jelenti, hogy függőlegesen fölmutatom a kezemet, tenyérrel a néző felé fordítva: „megtiltom; állj”. Be van színezve, vagyis én a saját kézfejemet látom, de ő a tenyeremet.
  Háromféle színezés van: teli akkor, ha a kézfejemet fordítom magam felé,    üres akkor, ha a tenyeremet, és    fele-fele akkor, ha a kezem élét látom. Az előző jel a jobb kézre vonatkozik, hiszen ha élével fordítom a jobb kezemet, akkor balról lesz a fehér tenyerem és jobbról a fekete kézfejem. Az élével fordított bal kéz jele tehát   .
  A kézjelek nyolc irányba forgathatók. A fenti szójelben tehát máris felismerjük a felfelé tartott bal és a vízszintesen tartott jobb kezet, mindkettő élével fordul felénk, és a jobb kéz közepéhez ér a bal. A csillag azt jelenti, hogy össze kell érinteni őket.

A mutatott    jelcsoport a kinyújtott, összesimuló ujjakat ábrázolja: a tenyér lapos, mind az öt ujj egy irányba néz. De rengetegféleképpen lehet tartani a kéz ujjait, és a Sutton-rendszer hűen leképezi mindegyik állapotot, legalábbis ami a jelnyelvekben előfordul.
        A négyzet az ökölbe szorított kéz jele,       a kör pedig a karikába hajlított ujjaké.
   Most már ezt is könnyen megérti az olvasó, csak annyit kell elmondanom, hogy a nyíl a jobb kéz felfelé mozgását jelenti. A vízszintesen, élével tartott bal kéz (az ujjak jobbra mutatnak) tenyeréhez alulról felfelé mozgatva érintjük hozzá a jobb öklünket, ami szintén élével fordul felénk. Jelentése: teli.

Az eddigi kézjelek mind a függőleges síkon, a szemközti fal síkján voltak ábrázolva. Ha a kéz jelét egy fehér sávval kettévágjuk az ujjízületeknél, vízszintes jeleket kapunk, a padló síkjára vetítve:    a tenyerével magunk felé, azaz fölfelé fordított, vízszintesen tartott kéz jele, ahogy a koldus kéreget. Hasonlóképpen    karikába hajlított ujjak, élével fordítva, vízszintesen előrenyújtott kézzel, mintha egy függőleges póznát markolnánk.
  Ha ujjak is szerepelnek, akkor nem magát a tenyér jelét vágjuk el, hanem az ujjakat a tenyértől, mint mindjárt mutatni fogom.

Kezdjünk játszani az ujjainkkal. A legfontosabb a mutatóujj. Ki lehet nyújtani ökölbe szorított kézből:      – de vigyázat, itt már nemcsak az oldalt fordításnál kell megkülönböztetni a két kezet, hiszen egymásnak tükörképei:     . Ki lehet nyújtani karikába hajlított ujjak mellől is:     . Mindegyiknek megvannak az elforgatott, vízszintes stb. változatai, darabonként közel százféle kombinációban, de ha az ember megértette a rendszert, bármelyiket el tudja olvasni.
  Nagybácsi: két ökölbe szorított kéz kinyújtott mutatóujjai, ferdén előrenyújtva, kétszer összeérnek (két csillag). Nem fölfelé tartjuk őket, hanem előre, a kéz és az ujj közötti rés a vízszintes sík jelzése.
  Nem mutatom meg mindegyik csoportot, hiszen csak a mutatóujj csoportjának tizennégy alcsoportja van, ebből egy az ököl és egy a karika. Van még csésze, ovális, zsanér, szöglet, behajlított mutatóujj öklön, behajlított mutatóujj karikán, behajlított mutatóujj a hüvelykujjra csukott öklön, fölemelt ujjperc, csészébe hajlított mutatóujj, zsanér mutatóujj magasan és alacsonyan, illetve karikán. Mondtam, hogy kificamodik tőle az ember ujja!

És ez még csak a mutatóujj, a kezek kategóriájának egyik főcsoportja. Tíz főcsoport van: mutató, mutató-középső, mutató-középső-hüvelyk, négy ujj, öt ujj, kisujj, gyűrűsujj, középső ujj, mutató-hüvelyk és hüvelyk. A tenyeret, öklöt jelentő alapjelek az ötödik főcsoportba, az ötujjas jelek közé tartoznak. Az ötujjas jelek ötvennyolc csoportban sorakoznak!
     Az ötujjas jelek 24. csoportja: „lapos középen osztott, hüvelyk oldalt”. Vagyis mindegyik ujjamat nyújtva tartom, a mutató és a középső együtt, tőlük elkülönítve a gyűrűs és a kicsi szintén együtt, a hüvelyk oldalra kinyújtva. Mégpedig beszínezve, a padló síkját jelző fehér sáv nélkül, vagyis függőlegesen, kézfejjel magam felé. Ahogy dr. Spock mutatja a képen a vulkáni üdvözletet: „hosszú, eredményes életet”. A rajzon persze a hüvelykujj balra néz, a fotón viszont jobbra, hiszen a rajz a jelelő (Spock) szemszögéből készült, a fotó meg a néző szemszögéből.
  A kéz kategóriájába 261 jelcsoport tartozik, és mindegyiknek megvan a közel százféle jele, a négyféle színezés, a vízszintest jelző fehér sáv és az elforgatások kombinációiból. De megtanulni voltaképpen csak ezt a 261-et kell, a többi már magától értetődő.

De a kéz csak az egyik – igaz, a legnagyobb – a hét kategória közül. Nézzünk bele a többibe is.
  A második kategória: mozgások. Tíz főcsoport van. Az első az érintések, ebből az egyszerű érintést jelző csillagot már láttuk. Két csillag: két érintés.
  Bekarikázott pötty: simítás. A reggel jeléhez mindkét tenyerünket magunk felé fordítjuk, a balt vízszintesen, a jobbat függőlegesen, és a jobbat fölfelé mozgatva végigsimítunk vele a bal kézen.
  Van még dörzsölés, ütés és megfogás is, illetve ezek változatai, és jelek arra, hogy „alatt, fölött, mellett”, valamint vannak jelek arra, hogy az ujjakat kinyújtani, behajlítani, többszörösen is, és így tovább.
  A legfontosabb mozgásjelek azonban a nyilak. Rengetegféle van belőlük, de itt is csak pár egyszerű szabályt kell tudni.
  Eddig két olyan jelet mutattam, ami nyilat is tartalmazott, mindkettő dupla vonallal volt húzva és fekete háromszög volt a feje. A dupla vonal azt jelenti: a függőleges síkon mozgunk, föl-le. Szimpla vonal: a vízszintes síkon, előre-hátra. (A balra-jobbra mozgás mindkét fajta nyíllal jelölhető és ugyanazt jelenti.) Ha a nyílfej fekete (teli) háromszög, akkor a jobb kéz mozog. Ha fehér (üres) háromszög, akkor a bal kéz.
  Ez az autó jele. Két ferdén tartott, ökölbe szorított kéz, az ujjak felénk néznek. A nyilak három mozdulatot jeleznek, a kis ívelt vonal pedig azt, hogy egyszerre mozog a két kéz.
  A nyilakra oda kell figyelni, ez a két jel egészen mást jelent és máshogyan is néz ki kézzel mutatva. A bal oldalit az is megérti, aki semmit se tud a siketek jelnyelvéről. Két kezünket vízszintesen tartjuk, tenyérrel fölfelé, és egyszerre fölemeljük őket: „mindenki álljon fel!” A jobb oldali jelnél ugyanígy tartjuk a kezeket, de nem fölfelé, hanem előrenyújtjuk őket: segíteni.
  A mozgásnyilakat el lehet látni a csuklóhajlítás, a forgatás, a rázás jelével, vannak körök, hurkok, cikcakkok, de aki az alapjeleket tudja, az mindent megért.
  A harmadik kategória egészen picike, a mozgás dinamikáját jelzi. Lassan, gyorsan, egyszerre, külön és hasonlók. Az autó iménti jelénél szereplő kis ív ide tartozik.

Negyedik kategória: fej és arc. Öt főcsoport, ebből egy maga a fej, a többi az arc részei. A fejet egy nagy kör jelzi, és legtöbbször azért szerepel, mert a fejünkhöz vagy valamelyik részéhez képest kell mozgatni a kezünket.
  Ez a jel rögtön az arcot is mutatja. Azt jelenti: „jaj, ne!” Tágra nyílt szemek és szomorú száj. A két kezünket élével fordítjuk a fejünk felé, összes ujjunkat kinyújtjuk, de nem érnek össze (mint amikor az ötös számot mutatja az ember), és így kétoldalról a fejünkhöz érintjük. Elég szemléletes. Ha az olvasó csakugyan előadja a jelet és megnézi a tükörben, akkor azt látja, hogy az ujjait nem fogja úgy látni külön-külön, mint itt a rajzon, mert mind egy síkban van, takarják egymást. Az embernek akkor állnak így az ujjai, ha a tenyerét fordítja maga felé. A Sutton-írás azonban a tenyér állását a színezéssel jelöli, az ujjak mindig ugyanúgy állnak.
  Ennél a jelnél az arckifejezés szimmetrikus volt, de ahol nem az, ott tudni kell, hogy a jelelőnek üres a feje. Vagyis hátulról látja a saját arcát. Ha a jel azt mutatja, hogy csukjuk be a bal szemünket,    akkor a csukott szemet jelző ívecske bal oldalon lesz, úgy, ahogy az ember a saját bal szemére gondol. Nem pedig úgy, ahogy a tükörben látja.

Az ötödik kategória a test többi részére vonatkozik, a hatodik a körülöttünk levő teret jeleníti meg, de csak speciális célokra használatok, a hetedik pedig az írásjelek. A rendszer azt is tudja, hogy közölhessük: a következő szavakat mosolyogva vagy felhúzott szemöldökkel kell jelelni, és ezt csak egyszer közöljük az elején.

De nem fér bele minden egy ilyen cikkecskébe; késő is van már, ideje aludni menni. Csendet kérek.

»»»»»»