Öljük meg a Vöröskereszt

Ha természetbeni támogatást adunk a Vöröskeresztnek, akkor áfát kell fizetnünk, év eleje óta ugyanis ezt írja elő a törvény. Európai uniós előírás. Lassan eljutunk oda, hogy ezek a szavak: „európai uniós előírás”, éppen olyan utálatot keltenek az emberben, mint régen a „pártdirektíva”.
  Szerintem ha egypár uniós képviselő marhaságot gondol, az nem jelenti, hogy félmilliárd embernek lucernát kell ennie. Én úgy érzem, hogy az uniós képviselő is csakolyan ember, mint a belföldi képviselő vagy a piaci kofa. Ő is gondolhat marhaságot. Lehet, hogy jószándék vezeti (persze hogy lehet, a világon minden lehetséges, beszámoltak már rukmadarakról, yetikről és jószándékú politikusokról is), csak ha az ő jószándékával kikövezett út végén egy vasvillás szarvtulajdonos vár minket, akkor sokra mentünk a politikus jószándékával.
  Nem tudom, hogy Dánországban vagy Németiában az emberek mit szólnak az ötlethez, hogy ha segíteni akarnak valakinek, akkor fizetniük kell érte. Készséggel elhiszem akár azt is, hogy ha Giovanni fuldoklik a vízben, és Günther kimenti, aztán Giovanni kér száz eurót az életmentésért, akkor Günther még meg is köszöni, hogy fizethetett.
  Még azt is elhiszem, ha mondják, hogy a karitatív szervezetek akkor is életben maradnak, ha a polgároknak a nekik adott támogatás után jattot kell fizetni az államnak. Sőt azt is elhiszem, hogy a polgárok csakugyan be fogják fizetni a jattot, és nem lesz feketetámogatás, nem lesznek éjszakai találkozók vöröskeresztesek és támogatóik között, ahol hallatlan összegek cserélnek gazdát, amíg egyszer csak ki nem gyulladnak a reflektorok és le nem tartóztatja őket az áfakommandó.
  Elhiszek én mindent. Egyetlen dolgot nem hiszek el. Hogy ugyanazon a bolygón élünk.

»»»»»»