Annyi lett volna, hogy Klárika elmegy bevásárolni, de közben leszakadt az ég. Mo’om, jól van, most már nyilván megvárja ott a boltban, amíg az eget visszavarrják, én leeresztettem az ablakokat, becsukdostam a redőnyöket, aztán jött az áramszünet. Egyszer csak szól a telefon, Klárika az, nem szól bele, kimék, hát ott áll az esőben. Nyomom a gombot, aha, csak áram nélkül a kapu nem nyílik ám! Berohanok a kulcsért, nincs meg, megvan, nem tudom leszedni a kupakot, visszarohanok neki egy kabátért, lejön a kupak, benyomom az izét a bigyóba, elfordítom, akkor már ki lehet nyitni a kaput kézzel és be tud jönni. Akkor mondta, hogy Öcsikével mi történt. Egy boltos pakolt át a szatyrába, őnála hagyta.
Mikor valamit alábbhagyott az eső, elmentem Öcsiért. Mindjárt csinálok róla képeket, megvár az olvasó?
Tetszik látni? Teljesen szétment a kerékagy. Alig volt benne öt kiló cucc, és kátyú vagy lövészárok se volt arrafelé. Ráadásul alig pár hetes volt, Krisztina múlt hónapban vette.