Nulla

Megyek a benkba utalni, példányok, csirkék. Azaz mégse megyek a benkba, mert a benk nem enged be. A számlaszám formátuma hibás. De mi a rosseb az, hogy a számlaszád formátuma hibás? Tizenharminc próbálkozással se is, úgyhogy szépen előásom másik garnitúra számokat és fölhívom a benköt. Hölgy végigkérdez, milyen böngi, mit írok bele, mit érzek, amikor megvakarom a hátamat, mi a véleményem az amerikai lányokról, mindent végigkérdez. Hopp, aszondi, hány jegyű azonosítót használok? Négyszázkilencvenhárom jegyűt, csókolom. Akkor írjak egy nullát elibé, mert azok egy nullával „egészültek ki”. Persze előttem van Sweetie, belenyomkodom így a számokat, és nini, kiszezámosodik!
  Kérdésem vagyon.
  1. Tess’ mondani, nekem mégis honnan a hintalófaszból kellene tudnom, hogy ők megtoldották egy nullával a számlaszájuk azonosítóját? Ki van plakátolva a hanarveknyési OTP-székházban?
  2. Az milyen az már, hogy a számlaszája formátumát hibáztati, amikor az azonosító volt az? Az két különböző kódulat, tetsz’ tudni. A formátumot emlegetni meg pláne nonszensz, formátum az, hogy
  – És láttad a rendszámát?
  – Láttam.
  – És meg tudod mondani?
  – Betű, betű, kötőjel, szám, szám, kötőjel, szám, szám.
  – De hát minden autó rendszáma betű, betű, kötőjel, szám, szám, kötőjel, szám, szám!
  – Elég marhaság.

»»»»»»