Nem múlt el a nap
A dal címe szerint már igen, de nálam még mindig tart. Meghallgattam egypárszor a dalt azóta, és természetesen éppúgy imádom, mint a NANDO majdnem mindegyik dalát – de most más is történt, nemcsak a zenei és a metafizikai élmény. Nyelvészeti. Rég nem fordult elő, hogy egyetlen dalból ilyen sok újat tanultam volna – hát ugye már előrehaladtam tanulmányaimban annyit, hogy ez ne legyen könnyű, Račs szövegének most mégis sikerült. Két fontos dolgot tudtam meg.
Az egyik az órákat jelentő számok használata. Van a szövegben egy csomó. Deviņos no rīta – desmitos es brokastoju – četros pēcpusdienā – astoņos sākās vakarziņas. Ezek szerint a hímnemű többes lokatívusz felel meg a magyar -kor végződésnek: reggel kilenckor, tízkor, délután négykor, (este) nyolckor. Nyilván azért, mert ha nincs hová kötni a melléknevet, akkor hímnemű, indoeurópai sajátosság, és itt a melléknév nem jelzője főnévnek: deviņi rīti az kilenc reggel (kilenc darab a reggelekből), de ebben a szerkezetben a deviņos nem jelző, hanem határozószó. Van még óra benne: pēc divpadsmitiem – kad sita viens – vakarā ap sešiem.
Itt más a nyelvtani helyzet. A pēc datívuszt vonz, az ap viszont… a Lingea szerint tárgyesetet… nem, pillanat, találtam az Ailabon egy remek táblázatot, olyan elöl- és utoljárók is vannak benne, akikről még nem is hallottam, és kiderül belőle, hogy a skaitlistól függ, hogy milyen esetben van a főnév. Tehát az ap egyesben vonz tárgyesetet, többesben viszont datívuszt vagy instrumentālst. Mármost akkor ap sešiem azért datívusz, mert maga a számnév többes, hiszen nincs más főnév a közelben. Pēc divpadsmitiem szintén datívusz, mert többesben a pēc is ezt vonzza. Azt nem tudom, hogy mit jelent a táblázatban a „vagy”, hogy mi szerint kell választani a datīvs és az instrumentāls között, de történetesen hímnemű többesben ezek teljesen azonosak, tēviem, lāčiem, lietiem aszerint D vagy I, hogy áll-e előtte „ar”.
Kad sita viens pedig szó szerint nem „amikor egyet ütött”, hanem „amikor egy ütött”, nem az egyet üti az óra, hanem maga az egy az, aki üt.
A másik a pa elöljáró-igekötő, akivel eddig nem annyira volt közelebbi ismeretségem. Át, mentén, folyamán. Van belőle három is. Elöljáróként: pulkstenis pa apli, az óra kör mentén; viss pa vecam, minden a régi (mentén). És igekötőként a címbeli paiet, átmegy → elmegy → elmúlik.
A pa pedig nemcsak azért fontos, mert persze a nyelvtanulónak előbb-utóbb minden fontos elemet meg kell tanulnia, hanem mert a kislányok feldolgozása valósággal ráépül a paiet kemény felpattanására, tessék megfigyelni a szövegben levő többi p-t, ehhez képest szinte elnyelik őket, csak a paiet p-je pattan keményen és erőteljesen (Loreta itt csinált volna egy ejektív [p’]-t, ahogy a Līdz parādījies tu satikāmies szavának k-ját már egyfajta [ˀq’]-ra cserélte ki), s ez szolgál keretül a dal fonetikai részéhez. Paiet. Elmúlik. Elfutnak a percek, mint a pénz. Račs filozófiáját szerintem senki nem tudja olyan pontosan visszaadni, mint a NANDO kislányok, tessék ezt énnekem elhinni, őmiattuk tanultam meg lettül. Hogy értsem a kislányokat, akik főleg Račs szövegeit éneklik, és lám, kereken ezerkétszáz napja tanulok, őket mindmáig sokkal jobban értem, mint magának Račsnak a verseit. Mert ők hozzáteszik a másik felét, hogy értsem az egészet.
Persze elvégeztem a házi feladatot és meghallgattam a dal egyik és másik korábbi változatát. Igazuk volt, tényleg új színekbe öltöztették, és nagyon jót tett neki. Sikerült a balsorsból szerencsét kovácsolni, mert a Globālā Izolācija idején a dal új tartalommal telt meg, és ezt ők maximálisan felhasználták. Ülünk itthon, és nézzük, ahogy folyik az idő.
„Mehetsz a dolgod után, amíg örvényleni nem kezd körülötted az idő. Akkor állj meg, nézz körül, figyelj és gondolkozz. Ne várd meg, hogy elkezdjen lassan aláhullani.”
„Bármit, amit elveszítesz, talán pótolni tudsz, talán nem – kivéve az időt. Nem létezik arra mód, hogy az elveszített időt pótolni lehessen.”
(Lí-Nindaran: Az Első Szían)