Nekem már van

Amikor én még kissrác voltam, elég sok figyelem jutott a gyerekeknek. Főleg 1979-ben, amikor az UNESCO meghirdette a Nemzetközi Gyermekévet. Erről már meséltem korábban is. Most lépjünk vissza az előző évbe.

Az IPM szerkesztőségben már jó ideje vissza-visszatérő beszédtéma volt egy olyan „mini-IPM”, amely a gyerekeknek készülne. Így azután amikor a Nemzetközi Újságíró Szervezet vezetői elhatározták, hogy 1979-ben kiadnak egy több nyelven megjelenő gyermekmagazint, habozás nélkül vállalkoztunk az úttörő szerepre. Magyarán szólva: elkészítettük az alfa magyar változatát.

Ezekkel a sorokkal kezdődik 1978 decemberében az IPM új gyerekmagazinja. Akkoriban nagyon sikeres volt, még a tévében is reklámozták: „Alfa! Nekem már van!” Hát most már nekem is van, feltehetően a teljes készletet sikerült megszerezni, hetvenegy lapszámot 1978-tól 1990-ig. Ebből kettő különszám. Kéthavonta jelent meg, előbb negyven oldalon, 1984-től negyvennyolcon, 1990-ben pedig hatvannégyen, de ez utóbbi formátumot mostanáig nem ismertem.
  Csak reménykedni tudok, hogy a mai gyerekeknek is jutnak ilyen színes magazinok. Színes külleműek és színes tartalmúak. Az Alfa rengeteg tarkabarka cikkét egy ilyen kis írásban még bemutatni se lehet, legfeljebb szemezgetni közülük. Föntebb mutattam az első lapszám címlapját, nyissuk is ki ezt a számot.
  
  Az első két oldalon van az impresszum, a rózsaszín részben a kis bevezető, amiből idéztem, majd a Dominó rovat, ami ekkor még egy felületen, később különálló, színes téglalapokban mutatott – mindig másfélét. Itt láthatunk egy kivágható és összeragasztható titkosírás-készítő szerkezetet, két képrejtvényt, egy humoros miniképregényt és egy képsorozatot a kiscsibe fejlődéséről. Van még benne négyoldalas képsor világképünk változásairól az ókortól mostanáig, Cook kapitány Endeavourjának „robbantott” képe, egy négyoldalas összeállítás a legó történetéről, amit legórovatunkban alkalomadtán majd bemutatok. Tartalmazza a Csillagháború című új film bemutatását egy érdekes kétoldalas fotóval:
  
  Ez eléggé rendben van, de hogy a fotón látható „csillagközi királykisasszony” ki lehet, az rejtély. A cikk nagyjából ismerteti a film történetét, és Kuczka Péter írta, ki más is írhatta volna?
  Sok minden van még ebben a számban, de inkább arról próbálok mesélni, hogy mi mindennel találkoztam én – s lehet, hogy mások is – először az Alfa lapjain. Egyébként négyzet alakú, fényes műnyomó papír volt, utánozhatatlan illattal; a hetvenes-nyolcvanas években sok minden készült ilyenre, például a német Burda is.
  1979 februárjában bemutatták M. C. Escher rajzait, októberben az órák működését, decemberben pedig itt debütált a magazin későbbi nagy sztárja, Asterix, akit talán már ismerhettünk máshonnan is, de Magyarországon elsősorban az Alfához kötődik. 1980 júniusában egymás után mutatták be az azóta is megépítetlen fotonrakétát és a dzsungel mélyében felejtett Angkor Vatot. Augusztusban filmtrükkökkel ismerkedtünk, októberben robotokkal, decemberben barlangokkal. Persze mindezek csak egy-egy téma a nekem emlékezetesebbek közül, mondhattam volna egy tucat másikat is. Asterix kivételével minden téma legfeljebb négy oldalt kapott, de inkább kevesebbet, sokszor csak egy oldal töredékét.
  Rejtvények is voltak a lapban. Kivágtam a kedvencemet, egy különleges grafikájú labirintust, amire szerintem remek játékprogramot is lehetne alapítani, csak én nem tudok rajzolni. Megjelent az 1980/4., vagyis augusztusi szám Dominó rovatában, a 19. oldalon.
  A kis ismertető végére egy jópofa dolog. 1979 októberében (a 26. oldalon, a Mini Alfa rovatban) bemutattak egy fényképet, amit nem közlök, egy képaláírással, amit szintén nem közlök, csak az utolsó mondatát: „Ma már csak kevesen tudnak létezéséről, és senki sem ismeri hitelt érdemlően a történetét.” Egy városról van szó, ami olyan, mint Velence; az is a kép címe, Mini-Velence. Gondoltam, utánanézek, mit lehet tudni róla ma, ismeretektől duzzadó korunkban. A fényképet azért nem közöltem, mert a neten csak szebbek vannak nála, a képaláírást pedig azért nem, mert – az is megvan a neten! Itt. A magyar Wikipédia betűről betűre átvette a gyerekmagazinban megjelent ismertetést, csak az utolsó mondatot hagyta el.

Folytatása következik. Ez csak egy kis ízelítő volt egy rendkívül érdekes magazin történetéből, néhány apró csemege 3616 tarkabarka oldalból majdnem találomra.

»»»»»»