Ne haragudjon…

– Ne haragudjon, meg tudja mondani a pontos időt?
  – Nem haragszom, uram. Ön egy módfelett szerencsés ember: rohanó világunkban, annyi sok rideg szívű járókelő között éppen engem sikerült kiválasztania itt a Blaha Lujza tér sarkán ezen a fagyos hajnalon, engem, aki, ezt bátran és álszerénység nélkül állíthatom, mentes vagyok attól, hogy haragudjam azért, ha megállítanak bármikor, egyszerűen ilyen vagyok, kedves uram, mindig melegséggel tölti el a szívemet, ha egy embertársamnak segítségére lehetek bármi csekélységben, akár éppen olyasmiben, amit ön volt kedves éppen említeni. Rátérve mármost a lényegére a problémának, amivel kapcsolatban ön most tudakozódik, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy köntörfalazás nélkül felelhetek igennel, mivel éppen a tegnapi nap folyamán hoztam el az órástól apám öreg Doxa óráját, régi családi darab, de mintha új volna, és pontos, uram, olyan pontos, hogy hozzá lehetne igazítani a vasúti menetrendet, mi régi vasutas család vagyunk, ez hát nekünk fontos hasonlat. Így hát, kedves uram, a válasz egy határozott és büszke igen, én, uram, meg tudom mondani a pontos időt! Alászolgája, ajánlom magamat.

»»»»»»