Monumentalizmus

Egy ideje azon tűnődöm, mi a különbség aközött, ha egy regény monumentális, és aközött, ha csak hosszú. Beírtam a gugliba, hogy monumentális regények, és ezt kaptam.
  No igen, csakhogy ezek közül én egyedül A sógunt olvastam, és az Elfújta a szelet láttam filmen. Ebből nem tudom. Azt gondolom, hogy Clavell Ázsia-sagájának többi része is monumentális, továbbá itt nem említett műk közül tudom mondani még A nyomorultakat, A sárkány halálát (ami annyira nem is hosszú, a magyar kiadás alig hatszáz oldal), az Eredendő bűnöket Lisa Althertől, most így kapásból.
  Azt gondolom, hogy monumentális regény az, amelyik jelentősebb időtávlatot fog át, nagyszámú szereplő sorsáról tudósít, és/vagy nagy jelentőségű eseményekről számol be. De nem vagyok elégedett a definíciómmal.
  Azért törpölök ezen, mert azzal megelégszem, hogy a Kissy a több mint egymillió szavával csak hosszú – hét évet fog át, részletesebben csak a csapat tagjainak sorsáról számol be, és nem számol be nagy jelentőségű eseményekről –, de azt szeretném, ha a Ninda monumentális lenne. Megérdemli. Ez is meglesz egymillió szó, nagyjából hasonló időtávlatot fog majd át, részletesen ez is csak néhány ember sorsáról számol be, de olyan jelentőségű eseményeket mesél el, amik párjukat ritkítják. De nem vagyok meggyőződve róla, hogy ettől már monumentális.

»»»»»»