Möfk

Csing a csingelőke, nyunyákos, möfkös hangú néni a hrvfbmlvlbm zéertétől. Két rossz pont. Tájékoztatni szeretne, ez már három.
  – Elnézést, milyen zéertétől?
  Tömpög vagy öt másodpercet, még egy rossz pont, most épp nem tudja a cége nevit vagy meg köll néznie a Szabályzatban, hogy ilyenkor be köll vallani vagy lekuhhantani a paccert, hogy mit merészel?
  – Provident.
  Elköffögi az adataimnak az övéké rákerülését az ő rögzítésére, megint egy rossz pont, engöm ez nem érdeköl, untat, undít, az időmet rabolja. És azonosítani akar engömet. Hát azonosíjja őtet a halottkém!
  A születési nevemet kérdözi.
  – Kérem, hát csak tudja, kit hívott. Mit óhajt?
  – De a szabályrendeleti előírmány…
  – Akkor legfeljebb nem fog engem azonosítani.
  Fölemeli a hangáját az ő szájából énfülembe, utolsó rossz pont, kifaszom én vagyok, hogy oktasson engöm?! Mi lesz itt később, ki fog abálni velem?!
  – De a jogszabály a banki…
  – Ez engöm nem érdeköl. Kezcsókolom.
  És dekonstruálom a beszélgetés villámdelejes fonalát.

Nokmszpen. Van a Torma Gedeon-elv. „Az ön parancsa nekem nem parancs.” Engöm nem érdeköl, hogy őneki mit előírmányoznak a rendeleti szabályozványok, foganatosításaképpen eszközölve. Ő hívott engöm, tehát ő akar tőlem valamit. Nem kapta mög, mert ráütiapöcsét-ügyintéző hivatalnyicát játszott velem, pedig árusítani köllött vaóna. Az se sikerült vaóna sperpeciel, mert nincs egy alzó grandom se, ez mondjuk alapból a hömbörgés.

»»»»»»