Mira
Új regényem az Angari folytatása. Címe: Mira.
– Mi a helyzet, Susan? – nézett be Hake délután az állomásra, aznap már többedszer.
– Hát… azt hiszem, megtalálta a pillanatnyilag legnehezebben megválaszolható kérdést, Hake.
– Nocsak, miért?
– Mert olyan adatokat kapunk, amikről fogalmunk sincsen, hogyan értelmezzük. A hamukibocsátás megszűnt. Nemrég küldtem föl a gépet, egészen be tudtam repülni a krátert, a látási viszonyok szinte tökéletesek: a láva kitűnően megfigyelhető, az egész kráter tele van vele, de kezd megkérgesedni. Hűl. Az eddig kipattant energia azonban a töredéke sincsen annak, aminek lennie kellene. Várjon, elmagyarázom. A vulkánkitörések és a földrengések azért történnek, mert a föld mélyében valahol energia gyülemlik fel, aminek távoznia kell. Előbb-utóbb kiutat keres magának a felszínre. Meg lehet mérni, és meg is mértük, hogy mennyi energia az, ami a Halli-Haumma belsejéből ki akar törni, és megmértük azt is, hogy mennyi távozott eddig. Nos, ha csupán földrengések történnének, akkor annál, amit mi a hegyen éreztünk, tízmilliószor erősebb rengésre lenne szükség, méghozzá jó néhányra. De miért történnének csak rengések, ha egyszer ez egy vulkán, ami láva formájában is le tudja adni az energiát? És miért nem teszi meg?
– S van erre valamiféle válasz? – ült le Hake az egyetlen üres asztal szélére. – Akár olyan, amire még nincs tudományos bizonyíték, elméleti vagy efféle?
– Van is meg nincs is. Azt az egyet tudjuk, hogy az az energia előbb-utóbb ki fog pattanni, de hogy mikor, hol és hogyan, azt nem. Szerintem a Halli-Haummának ki kell törnie a közeljövőben, és hát tudja, hogy Angari is ezt jósolta. Leroy professzor nagyon bízik a kislány ösztönében. De hogy akkor miért hagyott most ennyire alább a vulkanikus aktivitás, azt nem tudják sem a műszerek, sem az ösztön. A vulkánok aktivitása általában ciklikus, de ennyire nem lenne szabad lecsökkennie. Hogy miért történt így mégis, azt nem tudjuk.
– Értem – sóhajtott Hake. – Szóval várnunk kell. Gondolom, senki se tudja, hogy meddig.
– Hát… Angari válasza erre nyilván ez lenne – intett Susan a bal szélen álló képernyő felé, ami többféle időzóna szerint mutatta a pontos időt, és fölöttük ez állt óriási számjegyekkel: H –99:17:23.