Mérföldkövek
Kaptam egy kérdést: mi annak a jelentősége, hogy a Nindában elértem a harmadik részhez?
Hát egyfelől semmi. A könyv minden egyes pontja fontos, mind a háromnegyed millió vagy egymillió szó, amennyi majd a kész könyv lesz (attól függően, hogy lesz-e negyedik része), az mind fontos.
Másfelől viszont mégiscsak van neki. Egy mérföldkő a könyvön belül, olyan, amiből csak három vagy négy lesz az egész regényben, és őszintén szólva bennem van annyi hiúság, hogy szeretem nézni a saját kezem munkáját, mint például a most már három részcímet külön oldalon, negyvenpontos hatalmas fett betűkkel. (Illetve most csináltam egy másik renderelést is, az ELSŐ RÉSZ, MÁSODIK RÉSZ, HARMADIK RÉSZ harminckettessel lett, így kifér egy sorban, és maga a résznek a címe maradt a nagyobb betű. Szoktam kísérletezni effélékkel.)
Ezek hatásvadász dolgok, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem kedvelem a hatásvadász eszközöket. Tetszik tudni, én olyan filmeken nevelkedtem, ahol az Ördög-torony mögül egy irdatlan hatalmas anyahajó gomolygott elő, egy kétméteres, fekete sisakos alak testesítette meg az ősgonoszt, kétszázezer janicsár vonult a vár ellen, csak úgy kapásból. Például a Kissy szándékosan tele van hatásvadász elemekkel, amilyen az éjszakai shindyvadászatot lezáró kommandós helikopter, amit Kissy akkorának lát, mint a Titanic, és máris a négy kéményt meg az óriási hajócsavart keresi rajta. A Nindában kevésbé alkalmazok ilyeneket, de hát bocsika, ez a regény az egész galaktikus történelem legóriásibb gondolkodójáról szól, aki akkora dolgokat visz véghez, mint – fogalmam sincs még, hogy mekkorákat. Innentől erre nincs mit hatásvadászatilag rátenni, csak annyit kell tennem, hogy megadom a könyvnek azt a vizuális formát, ami aláhúzza ennek a monumentális történetnek a méreteit és jelentőségét. És nagyképű sem vagyok, ez egyszerűen így van, én ebbe a könyvbe negyvenöt-hatvanezer munkaórát fogok ölni, mire elkészül. (Ez a szám úgy jött ki, hogy átlagosan hatvan óránként készül el egy sómir, és természetesen csak akkor nem dolgozom rajta, amikor alszom. De az egyszerűség kedvéért azt is beleszámítottam. És ha álmodok hozzá valamit? Legalább egy alkalommal meg is történt csakugyan – ezt még nem írtam le sehol. Egymillió évvel ezelőtt, amikor Nindának még a gondolata sem született meg, nemhogy ő maga, egyszer álmodtam valamit, valami űrhajók vagy talán vízi hajók voltak benne, nem tudok részletekre visszaemlékezni, általában elfelejtem az álmaimat, mire fölébredek. De volt nekik két nevük, amiken hívogatták egymást: Aulang Laip és Hongo Mai. No, ez a két hajónév bekerült a Nindába.)
Szóval az elejére visszatérve: a mérföldkövek. Ilyen többféle is lehet egy regényben. A részek határai elég komoly mérföldkövek, tekintve, hogy három vagy négy lesz az egész könyvben. A fejezetek határai is azok, merthogy azokból részenként tíz van, szóval egy fejezet az úgy egy Shakespeare-dráma terjedelmével egyezik meg, huszonötezer szó. Ezek a „műszaki” mérföldkövek. Ennél fontosabbak a cselekménybeli mérföldkövek, amik megünneplését a Ninda esetében némileg nehezíti, hogy nem mindig tudom előre, hogy egy-egy esemény milyen jelentőségű lesz a nagy kép szempontjából. Volt már, amit helytelenül értékeltem. Sőt egyetlenegyszer még Ninda is tévedett. Ő is csak ember.