Még szoftvertámogatásabb
Két hónapja még azt írtam, hogy nem lehet olyan kiosztást létrehozni, amin rajta van mindaz a töméntelen karakter, ami kell a TESZ-hez. Ezt ma is tartom, természetesen nem lehet, főleg mert ma már ennyi karakterünk van – érdemes összehasonlítani az akkorival –:
Mindazonáltal a karakterpalettát most már nagyon ritkán veszem elő, mert igenis megcsináltam azt a billentyűzetet, amit nem lehet megcsinálni. Persze nincs kész, igazán csak akkor lesz kész, amikor már nem lesz rá szükség, mert állandóan jönnek az új karakterek; most is el van téve néhány egy külön listába, azok újak (némelyiket nekem kellett megrajzolni), a kiosztás még nem ismeri őket, csak a palettáról érhetők el. Időnként előveszem a most már száz K-ra rúgó forráskódomat, beleetetem az új karaktereket, aztán örülök nekik – előfordulni nemigen fordulnak elő újra, a gyakoriak már rég megvannak, ezek ritkák.
Annyiból megkönnyítettem a saját dolgomat, hogy nem foglalkoztam olyan karakterekkel, amik még nem fordultak elő a TESZ-ben, akármennyire fontosak egyébként. Ez egy speckó TESZ-hez gyártott billentyűzet, úgy is hívják, TESZ-nek. Az ékezetes nagybetűk túlnyomó részét nem ismeri, az eszperantó, lett, máltai, walesi kisbetűket sem, mert még nem volt rájuk szükség; majd ha, akkor.
Szóval anno cicmic, amikor megírtam a szuper billentyűzetkezelő programom negyvenhétezer-tizenkettedik változatát, az volt a nagy ötlet benne, hogy a különféle kiosztások külön-külön programokként zizegnek, vagyis mondjuk magyar, orosz, ukrán és lett az négy különböző exe. Nem dagasztjuk és nem lassítjuk a programot nem használt részekkel, amilyen például a kínai vagy a koreai kezelésére szolgáló apparátus egy magyar kiosztásban. (Ulánbátor megjegyzem, se kínai, se koreai nincs benne még mindig se is.) És van egy főközponti főprogram, akinek az a dolga, hogy váltogassa a kiosztásokat, ki lehet választani csinatos listából, meg shortcutokkal ízlés szerint.
Az elképzelés hibátlanul működe, amíg nem jöve a TESZ. Ugyanis itt rengetegszer kellett váltani magyar, cirill és görög között, és az AFR borzasztóan lelassítja a gépet, utáltam. Úgyhogy végül rászántam magam és beemeltem a cirillt meg a görögöt a magyar mellé, lett egyetlen összesített TESZ-kiosztás, és áldottam a nagy eszemet, amiért a három írásrendszert a Print Screen, Scroll Lock és Pause gombra tettem, hát hiszen ezek a DOS-korszak óta csak lazsálnak.
Így már kevésbé volt nyűgös, de azért nem az igazi: az ógörög nagyon hiányzott, csak hát a programozó erénye ugye a lustaság, soká tartott rászánni magam, hogy megetessem vele. Végül egy héttel ezelőtt mégiscsak, és akkor megszállt az ihlet. Nekiláttam és megetettem vele az ékezetes betveimet is. Döglött billentyűket alkottam, rengeteg sokat, huszonnyolcfélét, ez idáig. Tegnapig még csak huszonhét volt, de tegnap hozzátettem a cirillesítő döglött billentyűt is, az uralisztikában használt cirill betvek számára, gyorsabb és kényelmesebb lesz, mint cirillre kapcsolni és rögtön vissza.
Az a dologban a brekeke, hogy én ezt a huszonnyolcféle döglött billentyűt képes vagyok meg is tanulni, és innentől keresgélés és vacakolás nélkül írom az agyonbonyolított uralisztikai lejegyzéseket. Tessék egy példa – vachi osztják változatok a jön szóra: 
Ezt a szépséget én most már hipp-hopp leírom. Az első betűnek véletlenül a jelentését is tudom, félhangzó i. Leírása i Ctrl-6. A második betű jelentéséről már fogalmam sincs, de leírni könnyű, o Ctrl-U Ctrl-P Ctrl-2. Az ékezetek billentyűit felülről lefelé haladva írtam, de lenyomni bármilyen sorrendben szabad őket, mindegyik dögbill hozzátesz egy ékezetet. Kivéve ha az adott kombináció nem szerepel a készletben, akkor abban a sorrendben nem megy. Pontosan ez a helyzet a másik o betűvel a szövegben: o Ctrl-U előállítja az ŏ betűt, ezután viszont nem nyomhatom a Ctrl-4-et, a jobbra nyíl ékezetét, mert ez a betű eddig még nem szerepelt, és újabb ékezet hozzátevése helyett megjelenik a billentyűre alapesetben definiált » karakter. Vagyis törölni kell ezt a kettőt, megnyomni az o Ctrl-U Ctrl-2-t, és aztán a Ctrl-4-et. De az ilyen esetek ritkák. A szöveg utolsó betűje például a Ctrl-D Ctrl-mínusz vagy a Ctrl-mínusz Ctrl-D hatására egyaránt jön. A gammához g Ctrl-/-t nyomok, ez a speciális változtatások dögbillje, a svához pedig e Ctrl--t, mert ez meg a fejre állítás.
Ez a 15. századból, a Müncheni Kódexből való. A kódexidézeteket is szeretem, ritka bolond betvek vagynak bévülük. A szöveg tisztán olvasható, „szedjétek előre a konkolyt és kötözjétek azokat nyalábokba megégettetni”; a részlet a nyaláb szócikkéből való. Az első betű, az sz hang egyik ritka változata úgy készül, hogy z Ctrl-/ Ctrl-’. A sorrend megint tetszőleges, a Ctrl-/ a ʒ betűt állítja elő a z-ből, a Ctrl-’ az ékezetet teszi rá; sima z betűből ź-t csinál, természetesen.
Az ö hang itt használt jelét q Ctrl-/ csinálja, mert az o-n más betvek laknak ezzel a dögbillel, többen is. (Sorban egymás után, többszöri dögbillnyomásra.) Van még indexbe tett r betű (csúnya, tudom, de nem szépet akartam csinálni, hanem felismerhetőt), ez Ctrl-7-tel jön, az index dögbilljével, és van a kódexbeli s, amit 2 Ctrl- csinál. Egyszerű, mint a relativitáselmélet, csak meg kellett tanulni.
A dögbillisztika fontos kívánalma, hogy a dögbillek redögbillezhetők legyenek. Vagyis a Ctrl-D = ä, a Ctrl-D Ctrl-D = a. Ez akkor jön jól, amikor már rátettünk vagy két ékezetet a betűre, azok jók, de harmadiknak rosszat nyomtunk; akkor újra megnyomjuk a harmadik dögbillt, és visszakapjuk az előző betűt a két ékezetével.