Maffia Mézgáék nélkül (Pirítós)
A mondás szerint senki sem próféta a saját hazájában. Ám ha más esetben ez igaz is, a Pirítós szerkesztőségére bízvást nem illik. Amit megjósoltunk, az lett.
Csupán nyolc hónapra volt szükség, hogy beigazolódjon, amit Sárga csillagos kocsik című cikkünkben megjövendöltünk. Kérdés persze, hogy örülhetünk-e jövőbelátó tehetségünknek.
Ugyanis ezúton jelentjük: máris elkezdték feltörni a kocsikat. „Az olcsóbb, gyorsabb és feltehetően majd el is terjedő módszer pedig az lesz, hogy a parkolóba kocsijához visszatérő mozgássérült azt fogja tapasztalni, hogy kocsijából kilopták az igazolványt. Nagy valószínűséggel úgy, hogy feltörték a kocsit hozzá. Ez a módszer tehát nem jó másra, mint a leendő parkolóigazolvány-maffia kitermelésére.” Ezt a Pirítós írta február 21-én, a Híradó pedig október 11-én a következő hírt tette közzé:
|
2004. október 11. 16:27 Kelendőek a feketepiacon az új típusú engedélyek Két tűz között Nem merik az autóban hagyni ingyenes parkolásra jogosító igazolványaikat a mozgássérültek, mert rövid idő alatt feltörik az autót a feketepiacon kelendő okmányért, adta hírül az InfoRádió. Előfordult már az is, hogy még a kocsit is elvitték az engedéllyel együtt. A mozgássérülteknek nem könnyű a választás: ha a szélvédő mögött hagyják új európai szabvány szerinti parkolási engedélyüket, akkor azzal kell számolniuk, hogy percek alatt feltörik autójukat a másoknak aranyat érő okmányért, ha pedig elviszik magukkal, akkor a parkolóőrrel kerülnek összetűzésbe. Az új típusúakat lopják December 31-én lejárnak a mozgássérültek számára kiadott régebbi típusú parkolási engedélyek. Sokan ezért már előre kiváltották a kerületi okmányirodákban az új, nehezen hamisítható európai parkolási igazolványt. Ez utóbbi papír viszont akkora népszerűségre tett szert a fővárosi feketepiacon, hogy komolyan veszélyezteti gépkocsija épségét, aki a szélvédő mögött meri hagyni – mondta Bárdi Gábor, a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének főmunkatársa. „Annyira kelendő az új parkolási igazolvány, hogy tönkreteszik a mozgássérültek kocsiját, feltörik, kilopják az iratot. Múlt héten történt, hogy negyedóra alatt két mozgássérült kocsiját törték fel az egyesület Hegedűs Gyula utcai székháza előtt az igazolvány miatt. Az egyik sorstársunknak, aki nemcsak mozgássérült, hanem látássérült is, a múlt héten vitték el a Suzukiját, amit még lízingel ráadásul.” Bárdi Gábor hozzátette: többen úgy próbálják megelőzni a bajt, hogy az okmányt magukkal viszik a parkolás ideje alatt, és később próbálják felmutatni a parkolóőrnek. A legtöbb esetben azonban az őrök nem fogadják el az utólagos bemutatást, vagy már otthagyták a feljelentett járművet. A mozgáskorlátozottaknak ebben az esetben csak fáradságos utánjárással lehet elismertetni jogaikat. |
Apró gondolati zavarnak, kommunikációs nehézségnek is lehetne minősíteni a riport utolsó kitételét, ha nem az ország első számú tévéhíradójában hangzott volna el százezrek füle hallatára. Így azonban tartani kell attól, hogy a jogi csűrés-csavarásban járatlan mozgássérültek komolyan veszik és megint elzarándokolnak a parkolási önhatóság Mozgássérült-Meghurcoló Osztályára (mely, mint tudjuk, a Lépcső utcai toronyház 87. félemeletén van, a szűk ajtó mögött). Megint megmutatják a lábuk hűlt helyét dr. Gyanakvai Szkeptika osztályvezetőnek, aki először is kikéri magának, hogy csalnak, másrészt kikéri magának, hogy őt holmi mozgássérültek zaklassák, és irgalmatlanul megbírságolja őket.
Holott dr. Gyanakvai Szkeptikának lenne a világon a legkényelmesebb állása, ha a mozgássérültek ismernék a jogaikat. Mikuláscsomag? Szemétbe vele! Majd a parkolási önhatóság szépen felköti a felkötnivalóját és bebizonyítja, hogy a mozgássérült jogtalanul próbált ingyen parkolni. A magyar jogrendben annak kell bizonyítania, aki állít valamit. Csaltam? Bizonyítsd!
Elnézést a kitérőért, hiszen mindezt már leírtuk februárban. Lássuk a dolog velejét. Amint azt megjövendöltük, létrejött a parkolóengedély-maffia, a kocsikat feltörik, sőt – az új üzletágat egyesítve egy régebbivel – néha még az autót is elviszik, hogy legyen mivel ingyen parkolni. Sajnos a parkolóengedély- és kocsitolvajok nem jönnek arra rá, hogy ha se parkolóengedélyük, se kocsijuk nincsen, akkor is ingyen parkolhatnak, tudniillik gyalog ott állnak meg, ahol akarnak, de a meglopott mozgássérültet ez nem vigasztalja.
Amikor februárban elmondtuk az új parkolóengedéllyel kapcsolatos gondolatainkat, számos mozgássérült, köztük mozgássérült-érdekvédők is kifejezték ellenérzéseiket cikkünk tartalmával kapcsolatban. Februári cikkünk alatt olvasható dr. Hegedüs Lajosnak, a MEOSZ elnökének véleménye írásunkról, aki úgy látja – és nincs egyedül ezzel a véleményével –, hogy a Pirítós nem azért száll síkra, hogy megbüntessék azokat, akik a mozgássérültek parkolóhelyeit jogtalanul használják, hanem azért, hogy azokat büntessék meg, akik a mozgássérültek parkolóhelyeinek jogtalan használóit próbálják megbüntetni. Ez természetesen tévedés. A Pirítós elítéli ugyan azokat, akik jogtalanul használják a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyeket, a parkolási igazolványokhoz azonban ennek a kérdésnek vajmi kevés köze van. Tolókocsi-emblémával ellátott igazolvánnyal nemcsak tolókocsi-emblémás parkolóhelyen lehet parkolni, hanem bárhol, éspedig ingyen. A hangsúly nem a bárhol, hanem az ingyen szón van. Az igazolványokat eddig sem azért lopták vagy hamisították, ezután sem azért fogják, mert bárhol szeretnének parkolni – bármely autós bármely parkolóhelyen szabadon parkolhat, a kevéske tolókocsi-emblémás parkolóhely használata pedig nem olyan kiváltság, amiért bárki százezer forintot fizetne. Ingyen szeretnének parkolni, itt van a probléma.
A mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyek ép autósok által való elfoglalása érdekes kérdés, de a parkolási igazolványok szempontjából lényegtelen. A parkolási igazolvány azért kell, mert a mozgássérültnek a törvény jogot adott az ingyenes parkolásra, de a parkolási önhatóság megköveteli tőle, hogy ezt a jogát igazolja. Akár tolókocsis parkolóhelyen áll, akár nem. Az ellentét nem a mozgássérültek és a csalók között áll fenn, hanem a mozgássérültek és a parkolási önhatóság között. A Pirítós tehát nem a csalókat védelmezi a mozgássérültekkel szemben, mert ilyen ellentét nem létezik – mi a mozgássérülteket védelmezzük a parkolási önhatósággal szemben.
Azaz bocsánat, a mozgássérülteket most már a saját érdekvédelmi szervezeteikkel szemben is meg kell védeni. A szervezetek és a mozgássérültek egy része hónapokon át kardoskodott az új, arcképes igazolványért, vérmérséklete szerint legyintve, nevetve vagy dühöngve a Pirítós állításán, mely szerint ez sértené a mozgássérültek jogait és megbélyegző lenne. Hovatovább mint a Télapót várták az új igazolványt, amely végre-valahára nem lesz hamisítható, és a mozgássérültek parkolási gondjai ezzel mindörökre megoldódnak, és eljöve a mennyek országa, ámen.
Aztán eljött a Télapó, és kiderült, hogy csak ragasztva van a szakálla, és nem hozza, hanem elviszi a játékokat.
Az új igazolvány hamisíthatatlanságáról szőtt legenda rövidesen megjelenik a Grimm-mesék új, átdolgozott kiadásában, addig csak annyit bocsátanánk előre, hogy addig jó, amíg hamisítható igazolványunk van: ha már tényleg nem lehet hamisítani, akkor régen rossz, akkor tényleg csak a kocsi feltörésével jut hozzá a Mézga család fekete macskája. Egyelőre még mindig hamisítható igazolványunk lesz, államunk ugyanis magyar szokás szerint átvette az ötletet, mert ingyen volt, de nem vette át a technológiát, mert az pénzbe került volna. Ez remélhetőleg minél tovább így is marad, és a csalók szépen hamisítgatnak majd maguknak igazolványokat. Ez kárt okoz a parkolási önhatóságnak, de nem okoz kárt a mozgássérülteknek. A Pirítós természetesen az esélyegyenlőség jegyében örömmel nyújt teret annak is, hogy a parkolási önhatóság előadja véleményét e tárgyban.
Aki azonban nem hamisít magának igazolványt, hanem az „egyszerűbb elvenni, mint újat csinálni” elven oldja meg problémáját, az igenis kárt okoz a mozgássérülteknek. A baj az, hogy esetenként akkora kárt, ami messze meghaladja azt az értéket, amit az egész parkolási mizéria megér a mozgássérültnek. A feltört kocsi rendbehozatala többe kerül, mint kifizetni a parkolójegyet mondjuk egy órára. Az ellopott kocsi pótlása még ennél is többe kerül – merjük állítani, hogy a még lízingelt Suzuki árából még a legfrekventáltabb helyen is egész nap lehetne parkolni. (Legalábbis a parkolójegyek 2004-es díjtáblázata szerint.)
Mivel érdekvédelmi szervezeteink a másik oldalra álltak, a parkolási önhatóságok üzleti érdekét védelmezik a csalóktól, a mozgássérült polgár kénytelen saját maga megoldani a dolgot. A megoldást a Híradó már közzé is tette: nem hagyják ott az igazolványt a kocsiban. Ismét bekövetkezett, hogy a kisember furfangja oldott meg egy problémát, amit a nagy tudományú öltönyösök képtelenek voltak megoldani, hiába koptatták a szájukat, a karosszéküket és a kisember pénztárcáját. Ha nincs ott a kocsiban az igazolvány, akkor azt nem lehet ellopni, nincs miért feltörni a kocsit. A mozgássérültek kocsijait az értékük miatt eddig feltehetően nemigen lopkodták (a háromszázezer forintos gépkocsiszerzési támogatásból viszonylag kevés mozgássérült vett luxusmercit), hát feltehetően eztán se fogják, ha nincs bennük igazolvány.
Ami a parkolóőrt és a mikuláscsomagjait illeti, a piros zacskót majd csak felhasználja a polgár valamire, például azt a mikuláscsomagot teszi bele, amit december hatodikán a gyermekeinek ad. A zacskó tartalma papírból van, valamire az is jó lesz a háztartásban, ha máshol nem, hát a lakás legkisebb helyiségében.
A kerékbilincs és az autó elszállítása ellen is van orvosság. Ahol az igazolványt kellene elhelyezni, oda tehetünk egy papírlapot.
Nem teszem ide …… sorszámú parkolási igazolványomat, mert ha feltörik vagy ellopják a kocsimat az igazolvány megszerzéséért, akkor kénytelen leszek beperelni a parkolási társaságot és a MEOSZ-t. De jogosult vagyok az ingyenes parkolásra, és ha megfosztanak az autómtól, perelni fogok. |
Mert ha a kisember furfangos, akkor nagyon furfangos.
Még egy megjegyzés. E sorok írója ma délután negyedórát töltött egyik nagyvárosunk egyik legfontosabb közterén, ahol történetesen tolókocsi-emblémás parkolóhelyek is vannak felfestve. Érkezésekor megszemlélte az ott várakozó járműveket: többségük viselte az igazolványt, a régit vagy az újat, néhány közülük nem. Míg e sorok írója a helyszínen tartózkodott, egyetlen parkolóőr, rendőr vagy bármi egyéb ellenőrző személy sem jelent meg ott, hogy az autókat szemrevételezze és felelősségre vonja azokat, akik igazolvány nélkül, netán hamis igazolvánnyal foglalják a területet. Persze egész bizonyosan csak most az egyszer fordult elő, hogy ennyire őrizetlenül maradt a parkoló, máskor hemzsegnek ott az őrök.