Lost Players
Érdekes tendenciát figyeltem meg a játékprogramokban. Állatorvosi lónak a Lost Jewels nevű kis gyöngyszemet választottam, de sok más játék is állhatna helyette.
A jelszó az agyonbonyolítás. Egyszerre háromféleképpen.
Először is itt vannak az extrák. A match 3 játékokban elég sokféle extrát kitaláltak már, a műfaj valósággal kiabál azért, hogy telezsúfolják mindenféle extrával, ámbár grácia fejemnek, a jó öreg műfajteremtő Bejeweled mindössze háromféle extrát tudott, és hónapokig el lehetett lenni vele, már asztali társasjáték változata is van, ezek a csúcshiper gigaváltozatok meg pár nap után repülnek a gépekről. Ma már háromféle extra is létezik. Az egyik ami a Bejeweledben is volt, ez a táblán keletkezik a kicserélgetett kövekből, a Lostban gyakorlatilag ugyanazok vannak. A másik fajtának gombja van a képernyő alján, ötféle, például kalapács, amivel fejbe lehet verni egy drágakövet. A harmadik fajta a pálya előtt jelenik meg, négyféle. De persze ennek mind ára van, fizetni kell érte, de erről később. A töméntelen extrát még csak megjegyzi az ember valahogy, persze hosszú tutorialon keresztül érkeznek, fokozatosan. De vannak speciális kövek is, rengetegféle, egyre több és többféle. A negyvennegyedik pályán tartok és megint jött egy. De a legtöbbje mind ugyanazt ragozza. Leláncolt drágakő, ami nem mozdítható, ugyanez két, három, négy lakattal. Hópelyhes drágakő, ami szintén nem mozdítható, ráadásul minden lépésben megfagyasztja az egyik szomszédját, amik szintén ugyanezt teszik. Mínuszjellel ellátott drágakő, ami ugyan mozdítható, de ha egy csoportban eltüntetjük, levon három lépést az egyenlegünkből. Valósággal megdöbbent az ellentéte, a pluszjeles. Kincsesláda, amit nem lehet párosítani, viszont feladat, hogy lent kivigyük. Kocka, amit szintén nem lehet párosítani, csak kirobbantani. Másik fajta kocka, amit kirobbantani se lehet, csak lent kivinni, annyiban különbözik a kincsesládától, hogy nem követelmény, hogy megszabaduljunk tőle. És persze a lyuk, amit a tutorial meg sem említ, de van ám bőven, egyre több, olyan mezők, amik nem képezik a játéktér részét, épp csak ott vannak a közepén.
Az ember elképzeli a játéktervezőt, amint ül az asztalánál és azon agyal, hogyan akadályozhatná minél többféleképpen a játékost. Soha nem fog rájönni, hogy ha túl sokáig akadályozza, akkor a frusztrált játékos letörli a játékot és keres valami kellemesebbet, ezáltal csökkennek az eladások és őt ki fogják rúgni.
Másodszor ugyanis itt van a nehézségi fok. A legtöbb mai match 3 játék lazán indít, ad időt a játékosnak akklimatizálódni és elhitetni magával, hogy ez egy nyugis, könnyű kis játék. A Lost Jewels is ezt teszi. Némelyik pályán elég egy-két követ kicserélni, és a fél pálya leomlik. Aztán kezd bekeményíteni, jönnek a játékost akadályozó speciális kövek, szépen egyenként mutatja be őket, de nem egyenként alkalmazza. Egy pályán két-háromféle, néha több is hemzsizik, játszani akartál, baromarcú, akkor szenvedj!
Sok pályán többféle feltételt kell teljesíteni, hogy az ember nyerjen. Itt is megvan a kövek mögötti színes fal, amit teljesen le kell bontani, és persze már több rétegben is. Plusz lehetnek a kincsesládák, amiket le kell dobálni alul. És amiről a tutorial egy kukkot sem szól, a drágakövek közepében levő kisebb drágakövek fent csíkba gyűlnek, aminek hosszúsága függvényében egy, két vagy három zöld golyót kaphatunk. Ha nem kaptunk egyet se, vesztettünk, hiába teljesítettük amúgy a nyerés összes feltételét. A drágakövek egyre gyakrabban érkeznek üres középpel, nehogy megszerezze a játékos azokat a zöld golyókat. Innentől kezd a dolog véletlen alapú logikai játékból átmenni félkarú rablóba.
A harmadik pedig a különféle pénzek, pontok, gyűjtendő kutyputyok követhetetlen sokasága. Ebben nem a Lost Jewels a bajnok, bár itt is van aranypénz (néhány tucatot kapunk pályánként, nem lehet tudni, hogy miért pont annyit, és ezekért lehet segítő extrákat venni), vannak a zöld gömbök (ezek nyitják meg a következő játékszakaszok bejáratát), vannak az életek, amik fogynak, ha elvesztünk egy pályát, és ha elfogytak, akkor adott ideig nem lehet játszani, valamint vannak a papírpénzek, amiket feltehetően kizárólag valódi pénzért lehet megvenni, és a jóistenke tudja, hogy mire jók. De általában a valódi pénzért kapható játékpénz a tótumfaktum, amivel mindent el lehet érni. Költsön a polgár. Ha többször is veszítünk ugyanazon a pályán, megjelenik egy ablak Offer felirattal (az angol nyelv legrondább szava, tukmálást jelent), és rá akar beszélni, hogy vegyünk extrákat igazi pénzért, hátha akkor nyerünk. Akkor se nyerünk, de addigra elköltöttük a pénzt.
A szerzők valószínűleg érzik, hogy a játékaik nem lesznek hosszú életűek a játékosok gépein, ezért bátran beléjük zsúfolnak még több és még több megtanulnivalót, a játékos nem fogja elfelejteni az egyre túlagyonbonyolultosítottabb szabályokat az alatt a pár nap alatt, amíg használja a játékot, jó esetben. Ha egyszer bármiért nem nyúl hozzá egy hétig, akkor el is felejti a töméntelen ismeretet, és inkább kidobja a fenébe.
No, mék is, kidobom a fenébe.