Kovácsné Józsi
Néha, pesszimista hangulataimban, látom magam előtt, amint ezer év múlva a világtörténelem legnagyobb tudósa kiugrik a szónikus zuhany alól, és amúgy pucéran, csurom szónikusan végigrohan a Mars főutcáján és ordibál: „Heuréka! Rájöttem! A buzik is emberek!” És mivel akkora nagy szupertekintély, azonnal törvénybe is iktatják, hogy igenis, a buzik éppen olyan emberek, mint mi magunk vagyunk… kivéve persze azokat, akik ráadásul még cigányok is.
Ez a legutóbbi szaktudományos bulvárcikk olvastán jutott eszembe, aminek már rögtön a címe is érdekes. Homoszexualitás: elfogadjuk, csak ne lássuk? Kérdésre nem illik visszakérdezni, tehát visszakérdezek. Mit ne lássunk? A homoszexualitást? Én még soha nem láttam homoszexualitást. Melegeket már láttam. Melegpornót is láttam, sajnos, mert az engem taszít. De az egy film, a homoszexualitás meg egy elvont fogalom. Az ógörögöknél a homoszexualitás elterjedt volt, de egyetlen meleg pornófilmet se forgattak. Szóval aki azt mondja, hogy ő elfogadja a homoszexualitást, csak ne lássa, azt azzal biztatom, hogy más elvont eszméket se lát, csak így tovább.
Mindazonáltal a homoszexualitás fényvisszaverő képességétől függetlenül a válasz az, hogy nem. Nem fogadjuk el. Véres szájú magyar legény reggel kiugrik az ágyból, beveri a könyökét, ordít egyet és szidni kezdi a buzikat, ámbár életében még egyet se látott. Ez biztos, valaki mesélte, hogy egy derék hazafi öt percig magyarázta neki, hogy milyen ronda alakok a buzik, ő mennyire utálja őket, még szerencse, hogy egyet sem ismer. A valaki pedig udvariasan bólogatott. Ugye nem kell elmondanom a poént?
Elgondolkodtam ezen a felmérésen. „A megkérdezettek csupán negyvenkét százaléka véli úgy, a homoszexuálisoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy úgy éljék az életüket, ahogy szeretnék.” Ez tartalmazza azt a meglepő állítást, hogy az embereknek csupán ötvennyolc százaléka óhajtja eldönteni, hogy mások hogy éljenek, pontosabban kivel, és ezek között elméletileg egyetlen sadhen sincsen, akinek elvileg ez a dolga. Illetve még az is csak javaslatot tesz.
Van itt más furcsaság is. „Húsz éve törölte a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Ennek ellenére a saját nemükhöz vonzódókat még ma is sokszor éri hátrányos megkülönböztetés.” Ez nekem egy picit azt jelenti, hogy ha nem törölték volna, vagyis még mindig mentális betegség lenne, akkor a hátrányos megkülönböztetés nem lenne meglepő, szokatlan vagy helytelen. Vagyis a mentális betegek hátrányos megkülönböztetése normális dolog. Ez azért baj, mert mentális betegek továbbra is léteznek. Most már statisztika is van róluk.
Nagyon klassz a homofóbia kiváltó okainak felsorolása, komplett kis orvosi elemzés, de hiányzik egy fontos kiváltó ok. A felsőbb utasítás. „Lépj be sorainkba! Ismerkedj meg érdekes emberekkel! És gyűlöld őket!”