Kötelező

Föladták kötelezőnek megtanulni a Himnuszt. Hogy minek, azt szerintem ők se tudják. Minden rendben is lett volna, nem tanulom meg, lebasznak, állok a tannő előtt lehorgasztott fejjel és még jobban meggyűlölöm az iskolát – csakhogy a dolog belejutott a Szele Gyuri fülébe, mittudom én már, hogyan, leginkább is leszarta, hogy az én tanulásommal mi van. A Gyurit pont annyira érdekelte a Himnusz, mint engem, a Gyuri kommunista volt, és énnekem a Himnuszt feladták megtanulni, tehát akkor az innentől kötelesség és munka és munka és kötelesség! Úgyhogy három napig semmi mást nem csinálhattam délután fél kettőig, csak ültem és tanultam a Himnuszt. Fél kettőkor a Gyuri elment dolgozni. Hogy végül mi lett, hogyan szabadultam a kínzástól, arra már nem emlékszem, de a Himnuszt csak megutáltatták velem, megtanulnom nem sikerült.
  Pedig az emlékezőtehetségemmel nem volt gond. Megtanultam, anélkül hogy akartam volna, a termopilai szoros sírfeliratát, ó xein, angéllein lakedaimoníoisz, hoti téde keímetha toisz keinón rémaszi peithomenoi. Tudom magyarul is, a hivatalos fordítást, itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza, meg a szó szerinti fordítást is, ó idegen, vidd hírül a lakedaimóniaiaknak, hogy itt fekszenek a parancsot kiadóknak engedelmeskedők. Tudok egy grúz imaszöveget, Rapcsányi László Áthosz című könyvében szerepel, da pu ikitho: szikvdili raj arsz, anu risz arsze biszagani arsz, me githra seu: szikvdili, vitharca, araraj arsz da ganmakarvedeli: csveni arsz. Egy krükköt se tudok grúzul, csak ezt, a jelentését ennek se tudom és nem is érdekel, nem is akartam megtanulni, csak megragadt a fejemben. Aztán megtanultam eszperantóul és vele tucatnyi verset kívülről. Meg mindenféle dalokat ismertem már 2016 előtt is, azóta pedig ki tudja, hány tucat, talán száz dalt lettül, litvánul, észtül. Szóval meg tudok tanulni dolgokat.
  Ha érdekelnek. Csak a Himnusz masszívan nem érdekelt. (Aki most hisztériás rohamot óhajt kapni, hogy de őszentsége a Himnusz és magyarokvagyunkterohaddzsidócigánybuzi, az lesz szíves visszabújni a nemzeti dagonyájába, igen?)

A szentkötelező irodalom arra jó, hogy megutáltassuk
  – az adott művet,
  – az írót,
  – a korszakot,
  – az irodalmat,
  – a magyarhaza szentharcosok kokárdanemzet jelképek baromságot.
  Ez utóbbiért mondjuk nem is lenne kár.
  Folyton vita van arról, hogy mi legyen kötelező, avagy mi ne legyen kötelező. Szerintem semmi ne legyen kötelező, még a rossz művek se, mert az se csak magukat a műveket utáltatja meg, hanem az irodalmat is. Azért viszont tényleg kár.

»»»»»»