Korhatár

– Asszonyom, három napig vizsgáltuk a fiát. Tökéletesen egészséges. Minden lehetséges vizsgálatot elvégeztünk, mindent a legalaposabban kielemeztünk. A legnevesebb pszichológusok kérdezték ki aprólékosan. Mentálisan és érzelmileg minden lehetséges szempontból egy tizenhárom éves fiúgyermektől elvárható szinten áll. Homoszexuális érdeklődése nulla. Vonzódása a nála jóval fiatalabbakhoz vagy túlságosan idősekhez ugyancsak nulla. Nem lesz belőle sem abnormálisan túlfejlett szexualitású felnőtt, sem olyan, aki nem mer a nőkhöz közeledni, nem érdeklik a perverziók, fétisek… asszonyom, hadd ne soroljam hosszasan, hogy az ön fiánál mennyi mindenféle rendellenességet tudtunk teljesen egyértelműen kizárni. Az ön fia makkegészséges. Már írják a zárójelentését. Mégis mi késztette arra, hogy elhozza hozzánk?
  – Jaj, professzor úr, én úgy bízom az ön ítéletében… de… nyitva volt a szobája ajtaja, és amikor odaértem, éppen egy portál valamelyik cikkét készült megnyitni a böngészőjében. Engem nem láthatott, biztosan nem miattam csinálta… de amikor megjelent a figyelmeztetés, hogy ezt a cikket tizennyolc éven aluliaknak nem ajánlják, akkor tudja, hova kattintott?
  – De asszonyom, az ön fia minden skrupulustól, káros prüdériától mentes, hibátlan mentálhigiénéjű kiskamasz. Természetesen arra kattintott, hogy már elmúlt tizennyolc éves.
  – Jaj, professzor úr, hát éppen ez az! Nem ezt tette! Arra kattintott, hogy még nincsen tizennyolc!
  – Ó. Értem… hát ez persze egészen más. Erre nem is gondoltunk. Asszonyom, először is nyugodjon meg. Ebben a korban még minden remény megvan a száz százalékos gyógyulásra. Azonnal átszállíttatom az elmeosztályra.

Nos, amíg ez a helyzet fennáll, addig lehetne azt tudni, hogy miért zaklatnak engem örökké azzal, hogy elmúltam-e tizennyolc éves?
  1. El.
  2. Aki nem, az is el.

»»»»»»