Kaptunk egy tizennégy évest

Vagyis nem. Horváth Kristófnak nem lettünk a gyámjai, mint egy évvel ezelőtt Lorettának. Voltaképpen nem derült ki, hogy a salgótarjáni Aranykalász Gyermeknevelde miért óhajtott minket értesíteni Kristóf viselt dolgairól, azazhogy nem minket, hanem akinek eredetileg a levelet címezték volna, ha a jó helyre küldték volna. De itt van az összes magaviseleti adata, a hiányzásai, az egészségügyi dokumentációja, egy kiskorú összes személyes adata itt van. Mert egy gyermekvédelmi ügyintézőnek titulált pancser elgépelt egy emailcímet. Vagy a jóisten jobban tudja, hogy mit. Lehet, hogy egyszer együtt ittunk a kocsmában, fölírta a címemet, mellette fölírta a másik címet is, és aztán elcserélte. Honnét tudjam?
  Ja, legfeljebb onnan, hogy antialkoholista vagyok. És több száz kilométer van közöttünk. És tudom, hogy hogyan cserélte el. A helyes cím sajópüspöki-boldizsár kukac akárhol lett volna, ő meg a boldizsár-sajópüspöki kukac ugyanott címet használta. Mert egy tehetségtelen, ostoba tulok, aki nem képes felfogni, hogy miután őneki magának nincsen annyi agykapacitása, hogy emailcímeket megjegyezzen, evidens módon a számítógépre kellene bízni ezt a kibírhatatlan bonyolultságú feladatot.
  Hogy ezen kívül még mi mindenben inkompetens, bele se merek gondolni.
  (A cikkben szereplő összes adatot megváltoztattam.)

Utóirat. Az inkompetens, vagyis a levél feladója kapott egy telefonhívást. Elnézést kért a tévedésért. Talán nem tőlem kellene, hanem a gyerektől, akinek az adataival visszaél, nemde? Ugyanezzel az eséllyel, ahogy egy emberjogi aktivistához kerültek ezek az adatok, kerülhettek volna egy gyermekkereskedőhöz is, az aztán megtalálta volna a módját, hogy Kristóf szempillantás alatt eltűnjön az országból. Erre csak hápogás volt a válasz.
  Az intézmény vezetője is kapott egy telefonhívást. A titkárnő vette föl, de lepattintott, ő ezzel nem tud foglalkozni, az ügyintézővel kell megbeszélni.
  Egyáltalán akkor ő minek van?

»»»»»»