Kaptam

A vasárnapi misén, a szentbeszéd pillanatában egy falusi pap mérgesen támaszkodik a szószékre és dörgő hangon így szól:
  – A mai prédikációt nektek szentelem, tolvajok, mivel tegnap, szombaton elloptátok a kerékpáromat. Ilyen dolgok nem történhetnek ebben a faluban és még kevésbé ebben a közösségben, amelyben mindnyájan kicsi korunk óta ismerjük egymást, és ahol Isten a boldogság magvát hintette el. De ez nem teszi meg nem történtté és nem bagatellizálja azt, amit tegnap tettetek: ELLOPTÁTOK A KERÉKPÁROMAT!!
  – Az első parancsolat így szól: „Szeresd a te Istenedet mindenek felett”, de ti nem szeretitek Istent, mert aki lop, az nem szereti Istent, szarházi tolvajok!
  – A második parancsolat így szól: „Istennek nevét hiába ne vegyed”, de aki lop, az megtagadja Istent, mivel a biciklim nélkül sokat kell gyalogolnom, hogy a másik egyházközségbe eljussak és hirdethessem az ő igéjét.
  – A harmadik parancsolat így szól: „Megszenteld a vasárnapot mint az Úr napját”, de ti nem szenteltek meg semmit, mert tolvajok vagytok, szentségtörő szarháziak, akik habozás nélkül ellopták a kerékpáromat.
  – A negyedik parancsolat így szól: „Tiszteld apádat és anyádat”, de nektek, úgy látszik, nem volt sem apátok, sem anyátok, mert ha lett volna, megtanított volna benneteket arra, hogy ne lopjatok.
  – Az ötödik parancsolat így szól: „Ne ölj”, de ti megöltétek azt az örömömet, amelyet az új kerékpárom okozott nekem. Úgyhogy most azonnal mondjátok meg nekem, ki volt az a rohadt kurafi, aki ellopta a biciklimet.
  – A hatodik parancsolat így szól: „Ne paráználkodjál.”
  E szavaknál a pap néhány pillanatra elgondolkozik, majd meglepődve folytatja:
  – A picsába!… Most jutott eszembe, hol hagytam a kerékpáromat!!

»»»»»»