Kaland hajnalban

Kakas harsan, hajnal hasad. A szalmakazalban hat macska csapatban, alszanak. A kanyarban talpal a magas, nyalka, barna Magyar Antal alhadnagy. Van kardja, lampasza, bajsza, farka. Anna, az ara az almafa alatt. Aranyhaja van, angyalarca. Nagy darab sajtja, almahalma az asztalra rakva, vajas babbal, hallal. Antal nagy garral caplat, Anna arca bamba. Az asztal alatt agarak nyalakszanak.
  – Baj van, Antal?
  – Hartmann, az az aljas alak – vakkantja az alhadnagy halat falva. – Sanyargat! Kanada, Ankara, Santa Barbara… hat nap alatt!
  – Az anyja!
  – Parancsba kaptam. Tavasszal hatvan napra Ramallahba rak, vagy maradtam csak alhadnagy.
  – Tavasszal?! Azzal baj van, Antal, hasamban baba van!
  Az alhadnagy abbahagyja, a halat az asztalra rakja, hallgat.
  – Baba?…
  – Aha… baba… tavaszra apa vagy.
  – Apa?! – csattan az alhadnagy hangja. – Nana! Kazal Sanya, az a ganaj malac, azzal csalsz, aljas cafka! Halljam! Vallasz? Hallgatsz. Karddal szabdallak hatvanhat darabra, csalfa banya!
  – Jaj, Antal! Hasamban magzattal? Szavamra, magad vagy az apja! Kazallal csak tavaly kavartam, nyamvadt alak az, jaj, szamaram!
  Hallgatnak. Az asztal alatt agarakat vakargatnak. Az agarak sanda arca a szalmakazalra tapad, arra macskaszag van. Anna agara halkan Antalba harap. Az alhadnagy magasra pattanva vakkantja:
  – Jaj! Anna! Vadkant tartasz az asztal alatt?!
  – Az agaram harap?
  – Vad haraggal a sarkamba, nagy agyarakkal!
  – A gazda haragja sarkallja. Hagyd abba, agaram! Szaladj a kazalba, zargasd a macskahadat, harapj farkakat, csak Antalt hagyd!
  Az agarak szaladnak. Az alhadnagy s az ara hallgat.
  – Hasadban baba van…
  – Az. Baba. S az apja magad vagy.
  – Haj-haj…
  – Aha…
  – Maradjak tavasszal? Hartmann a nyakamba harap. Ramallahba akar hatvan napra.
  Hajnal van, a nap alant baktat. A szalmakazalban halk macskahajsza. Az almafa alatt Anna Antallal. Tanakszanak.

»»»»»»