Jön az Új Fény

Én azonnal nagybetűsítettem. Jauna gaisma… Jaunā Gaisma, az Új Fény!
  Az Új Fényt Loreta Reidének hívják, őt öleli körül és belőle árad, körülötte forog és fordul meg. És ő kinyitja a szemét, hogy lásson, mert jön az Új Fény, és látni akar minket.
  És fölteszi a fekete sityakját.
  Ezért volt Loreta annyira blasé az utóbbi időben küldött fényképein. Mert ezt írta. Zene és szöveg. És fény.
  Ideje megkérdeznem magamtól: vajon ha Keita nem tesz föl fekete sityakot, elkezdtem volna valaha tanulni?
  Azt hiszem, nem.
  És ha Dārta nem tesz föl fekete sityakot, megírtam volna valaha a Míla és Vilit?
  Biztosan nem.
  S most itt a harmadik fekete sityak, és vele minden, ami jó a Loretát körülvevő kicsiny világban. A Mamma mani apēdīs-hangzást megkapta a hangszerelést vállaló Jānis Ķirsistől, a gondolatképeket Guntars Račstól (aki maga bár nincs feltüntetve bármiféle közreműködőként, mégis hat munkájával, létével, gondolataival), a tekintet erejét Keita Krūmiņától, a Loreta körül lassan aláhulló múltat abból, ahogy Dārta Stepanova újraélte Ariana Grande dalát, az alapot, hogy filozófiai eszmecseréket táncdalnak álcázva juttassunk el a közönséghez, a NANDO-tól Agate Albekeitéig mindenhonnan, és az eredmény egy hamisítatlan Loreta-dal, ami csak ő és már senki más.
  Azt mondta, ha ő meg tudja csinálni, akkor én is, és rám mutatott a képernyőről, hát fogtam magam és írtam egy verset.

»»»»»»