Járványidőben az utcán
Hát kérem, elmentem hazulról. Mit mondjak, élmény volt.
1. Szembejött egy idős hölgy biciklin, max volt az arcán. Maxosok kontra maxtalanok 1:0 (mert ő volt az első, aki szembejött).
2. A patikánál rendszabályzati előírás, hogy odakint tessenek várakozni. Jó idő van, még túl jó is, ez nem volt gond. Véletlenül természetesen bekövetkezett az a véletlen, hogy az időseknek kedvesen kitett székek egyikét véletlenül a tolókocsirámpa tetejére tették véletlenül, de volt, aki eltegye nekem onnan.
3. Míg várakoztam, jött egy hölgy maxatlanul, és egy maxban, de a pontverseny már nem működik, mert addigra több embert is láttam, akiken nem volt max, és nem számoltam meg őket.
4. A gyógyszert távrecsegőn már fölírták, de nem löhetött mögvönni, mert nem tudtam Klárika TAJ-száját, csak a sajátomat. Anélkül végöd van, embör. Mit akarol?
5. Max, tyűszke nem kapható a patikában. Annyira nem is bánom, mert mire a patikáig eljutottam, mindkét kezemről folyt a víz, a max meg állandóan a szemömbe csúszott. Hogy bírik ezt az orvosok? Csodásan festhettem amúgy, a bal mancsomon nejlontyűszke, a jobbon fehér latex, ilyen akadt a ládafiában. (Mielőtt megrohannának: ez volt a két utolsó darab a háznál, ezök is harminc éve hányódtak. Max se volt több.)
6. Ja, hallottam valami hülyeségöt a napokban, hogy ne nyúljunk az arcunkhoz. Hanem kiéhez? Akarom mondani, énrajtam volt ugye felülről lefelé nézvést először is baseballsápocska, aztán a szemüge, majd a max. Hol a szent szöszben fértem volna hozzá az arcomhoz?
7. A boltban normálisan volt áru, mint máskor (totál elfelejtöttem nemzeti kincsünket, a vécépapírt megnézni, hogy van-e). Sőt tyűszke is volt, konyhai latex, három tízdarabos csomaggal, egyöt elhoztam, amennyit mászkálni akarok, ez neköm istenuntáig kitart. Ja, hétszáz forintért majd kilószám, naná.
8. A pénztáros tyűszkét viselt. Senki más, se dolgozó, se vásárló az egész boltban. Maxot ő se. De ki van rakva egy tacepaó, hogy csak tizennyolc vásárló tartózkodhat a boltban. Hogy miért pont, azt csak a főnökség tudja, meg mostantól már az olvasó is tudni fogja, ugyanis én elárulom. Mert tizenkilenc főtől kezdve már fertőz a vírus, de tizennyolcnál még nem.
9. Igen, Gabi csakugyan nagyot nőtt, amennyire meg lehetett nézni, ahogy elszáguldott mellettem a biciklin, rajtam sápocska, szemüge, max, ő meg rohant, hogy észre ne kelljen vennie. Vikivel volt. Ő köszönt. Volt gyerekszobája.
10. Fél perccel később Huginak kitörött a kereke. Addig is nehéz volt, mert ha már ott voltam, mögvöttem a jövő hetöt is, de így aztán több tonna. A kereket ott is hagytam az úton. Tízméterenként álltam meg Hugival pihenni, azt hittem, leszakad a mancsom. A bal, a nejlonos.
11. Az út háromnegyedét hálistennek úgy töhettem mög, hogy akadt egy szimpatikus fiatal fazon, aki fölkapta és elhozta. Azaz nem éppen fölkapta, mert neki is nehéz volt.
12. Igen, neki is ötperces küzdelem volt belemászni a tyűszkébe, meg is dumáltuk, hogy a fenébe csinálják ezt az orvosok pillanatok alatt. Ő volt a harmadik, akit láttam maxban, és a negyedik, akit tyűszkében.
13. Itthon Klárika kipakolta Hugit, én pedig kiraktam az udvarra. Hugit, nem Klárikát. Nem köll másik. Ölegöm van az örökké kitörő kerekű bevásárlókocsikból.