Isten kegyelméből

Végre megvan a magyar király. Igazából mi azt hittük, hogy mindig is megvolt, Habsburg Ottó, az utolsó magyar király fia, akit a Wikipédia szerint a legitimisták tekintenek annak, szerintem viszont minden normális köztársaságpárti ember szerint is ő az utolsó magyar király örököse. Csak nem király. Nem azért, mert IV. Károlyt (Ausztriában I. Károlyt, átlagoljuk a kettőt II,V. Károllyá) megfosztották a trónjától, ámbár kétségtelen, hogy nem lehet örökölni olyasmit, ami az örökhagyónak se volt meg. Nem is azért, mert Habsburg 1961-ben lemondott a trónról, senkit sem érdekel, hogy ő miről mond le. Hanem mert köztársaság van. Királyság pedig nincsen. Kész, hatszáz.
  És mégis van király, csak nem Habsburg, hanem Daka. Árpádházi Daka József, foglalkozására nézvést magyar király. Az elmekórtani vizsgálat eredményéről a sajtó majd beszámol – vagy nem –, minket jobban érdekel most, hogy hogyan keletkezik a király.
  A király úgy készül, hogy először is kell egy korábbi király. Jelen esetben IV. Béla, aki hétszáznegyven évvel, egy évezred háromnegyed részével ezelőtt meghalt, ezért bármit rá lehet fogni. Személy szerint jobban örültem volna egy olyan három-négy évezreddel ezelőtt Sumériában élt párthus magyar királynak (bármit jelentsen is ez), akkor végképp teljes lenne a zűrzavar, de ha IV. Béla, hát akkor IV. Béla. Ez a tizenharmadik századi király harcolt a tatárok ellen és befogadta a kunokat (ezért később felvette a Kun Béla becenevet), de mostanában jobban ismerjük arról a találós kérdésről, hogy „ha IV. Béla harmincöt év alatt hatvan rendeletet hozott, akkor huszonöt év alatt ötvenöt rendeletet hányadik Béla fog hozni?” (A számok változnak, de szinte mindig IV. Béla szerepel.)
  Szóval kell egy korábbi király, jelen esetben Béla. Az új király úgy készül, hogy a korábbi király a) félredug, b) titokzatos körülmények között eltűnik és felbukkannak leszármazottai, c) leányát férjhez adja, aztán titokzatos körülmények között felbukkannak leszármazottai.
  Az a) változat a legelterjedtebb, minden csip-csup trónkövetelő egy királyi félredugásra szokott hivatkozni. A b) változat a félredugás romantikusított változata, a bonapartisták valaha csodaszép történetet kerekítettek annak megmagyarázására, hogy Napóleon voltaképpen Franciaország törvényes királya, merthogy a Vasálarcos volt az igazi király, akit az öcsikéje bezáratott, de a Vasálarcos megdugta a börtönparancsnok lányát, aztán az elment a gyerekkel Korzikára, és attól származott Napóleon. A történetet Ráth-Végh részletesen is ismerteti, az esetleges torzulásokért kihagyó emlékezetem a felelős.
  A c) változat Daka József, az árpádházi. Voltaképpen bélaházi, ha a történetet végigolvassuk, de ez a név hülyén cseng, az Árpád sokkal előkelőbb. Udvariasságom tiltja megmondani, hogy még milyen házinak tartom Daka Józsefet, mégiscsak egy kilencvenkét éves bácsi, és én tisztelem a kort. A kórt már nem annyira, és azt a házat különben is bezárták.
  A szokásos eljárással készült királynál a fenti változatok bármelyike tökéletesen elegendő. Kész a király, jöhet, trónkövetelhet, aztán a valódi király majd jól fölnégyelteti, jöhet a következő király. Akik a királyok mögött állnak, jól megszedik magukat a belépti díjakon (országos trónkövetelő körút, trónkövetelő beszéd a palota előtt, felnégyeltetés, dísztemetés). De ma már köztársaság van, az nem elég, ha valaki azt állítja, hogy hétszáz évvel azelőtt egy király volt az ősapja, ezért kell egy romantikus körülmények között végrehajtott koronázás. Az elvágja a kellemetlen kérdések útját (de mégis fel fogjuk tenni őket). Ha valakinek ráteszik a fejére a koronát, az onnantól törvényes király, ugyebár. Ez a varázslat így működik. Én is kipróbáltam egyik nap, még gyerekkoromban, akkortájt a múzeumban őrizték a koronát, ott voltunk osztálykiránduláson, és meg szabadott fogni az ékszereket, sőt a teremőr bácsi rá is tette a fejünkre a koronát. Többünkére is, meg előttünk és utánunk más gyerekekére, úgyhogy most hatszázötven törvényes király szaladgál az országban.
  Nem, egy szó sem igaz az egészből, de miért ne állíthatnám? Ez egy szabad ország, mindenki azt állít a fejéről meg a koronájáról, amit akar. Bélaházi József is, Attilaházi Attila is. Bibi akkor van, ha valaki idegenektől is elvárja, hogy az ő bolondériája szerint éljenek, és erre hivatkozva követelésekkel lép föl. Mert könnyen meglehet, hogy pofára fog esni.
  Állítani mindent lehet, és megeshet, hogy némelyek elhiszik. Ha nem, arra való a többrétegű hazudás. Először azt mondjuk, hogy Béla király leszármazottai vagyunk, és megvárjuk, hogy hányan borulnak áhítatosan a lábunkhoz: „Felség!” Ámbár Mirabeau-tól tudjuk, hogy a királynak nincs lába, ha tehát Dakának van, már se lehet király. (Nekem is van, de nem tudok járni rajta, tehát funkcionálisan nincs. Lehetek király!) Mondjuk Mári néninek a leszármazottság már éppen elegendő, hogy boruljon, de lehet, hogy Laja bácsinak még nem elég. Akkor megmondjuk neki, hogy minket Horthy meg ám koronáztatott is! Erre már Laja bácsi is borul. „Felség!” A Karesz viszont csak áll és gyanakszik, ő már járt a városban, ló nélküli kocsit is látott, nem lehet egykönnyen megvezetni. Ő nem hiszi, hogy ettől Daka már király. Semmi gond, feleli Daka, van még más is. Nekem a pápa a homlokomhoz nyomta a gyűrűjét is ám! Erre már leborul a Karesz is, „Felség!”
  Persze van még a Sanyi meg a Jenő meg a Géza, akik még mindig gyanakszanak, de nekik ott van a rengeteg kitüntetés meg a tízezer darabos autogramgyűjtemény, akinek megvan Moldova György eredeti aláírása, az csak király lehet. Én éppenséggel nem tudtam róla, hogy Moldova egy ilyen rojalogén tényező, de én se tudhatok mindent. Félek, hogy ezt még maga Moldova se tudta.
  Természetesen én sem érem be annyival, hogy a teremőr a fejemre tette a koronát, ámbár ez hetvenegy százalékban ugyanaz, mintha a teremtő tette volna. Én is leszármazott vagyok. Igazi királyi leszármazott, szóval az úgy volt, hogy Álmos fejedelemnek az egyik krónika szerint Ügyek volt az apja, a másik szerint a nagyapja. Igazából a dédapja volt, százhúsz évig élt és ő vitte a hivatalos ügyeket mind a hét törzsben, innen a neve. Mármost Ügyek százhúsz éves korában összeakadt egy szépséges hajadonnal, Pogány Madonnával, akit azért hívtak így, mert a magyarok a kereszténységet akkor még nem ismerték. Ebből a románcból született Pogány Judit, aki később férjhez ment Pogány Róbert koltai herceghez, aki Álmos udvarában a tulajdonképpeni uralkodó volt, mert a fejedelem egész nap álmos volt és a herceg kormányzott helyette. No, én az ő egyenes ági leszármazottjuk vagyok, ezerkétszáz év alatt senki nem dugott félre a családban. Az én királyságom régebbi, mint Dakáé. Királyság, mi?
  Hazudok, mint a vízfolyás, de aki Dakának hisz, nekem is köteles hinni. Ő se hazudik mást. (Pontosabban ő egyáltalán nem hazudik, elhiszi, amit mond, de a mi szemszögünkből nincs különbség.)

Akkor viszont nagy bibi van, ha valaki nem tartja tiszteletben a saját játékszabályait. Mert akkor hülyének fogják nézni, ámbár a különbség jelentéktelen, így is hülyének nézik.
  Én a saját játékszabályaimat tiszteletben tartom. Dakának nehezebb a dolga, mert onnantól, hogy megkoronázta és leszármazította magát, már egy régebben fölfektetett szabályrendszert kell követnie, amit nem ő talált ki. Így nehezebb követnie, ráadásul mások is ismerik a szabályokat. Hát tessék, jöhetnek a kellemetlen kérdések, amiket korábban megígértünk.

Kezdjük az elején, Jolán nénivel, aki ugye őfelsége Daka ősanyja volt. A történetírás nem tudja, hogy mikor született pontosan, de ha 1239-ben, akkor tizenhét évesen ment feleségül Jámbor Boleszlávhoz; ha 1235-ben, akkor huszonegy évesen. Akkoriban a herceglányokat korán férjhez adták, a huszonegy éves lány már vénlánynak számított, úgyhogy nekem a tizenhét hihetőbb. Daka pontosan tudja, hogy a néni tizennégy volt, amikor hozzáadták a pedofil mongol kánhoz, szerintem az adataiból kitelne egy külön történelemkönyv, kár, hogy legfeljebb a Dörmögő Dömötör közölhetné folytatásokban. No, akkor lássuk az első kellemetlen kérdést. Hogy van az, hogy a herceglányt hozzáadták egy pogányhoz?
  Ogadej, helyesen Ögödej kánnak tényleg volt Kadan nevű fia, tényleg járt Magyarországon, csak hát a lexikonból pont a királylány feleségül vétele maradt ki. Ez annyira titkos, hogy csak Daka tudja. Azt értem, hogy a kán miért kívánta meg a királylányt. Azt is értem, hogy a királylány miért akart hozzámenni; inkább egy ferdeszemű pogány, mint a bélakirályi udvar, ahol csupa megaláztatásban volt része, hiszen a fél családja szent volt, ő meg csak boldog. De hogy jutott eszébe Bélának, hogy a pogányhoz adja a lányát? Béla templomot építtetett a húga, Erzsébet tiszteletére, nagyon szerethette, nekem egyik rokonom sem emelt még templomot, Erzsébet pedig rengeteget jótékonykodott, vezekelt, példásan gondoskodott a gyermekeiről, felvételt nyert a Tannhäuserbe, szóval nem volt akárki. Béla egyik lánya, Kinga vagy Kunigunda tizenöt évesen hozzáment a tizenhárom éves V. Boleszlávhoz, mindketten szüzességi fogadalmat tettek, és elhitték nekik! Ezért már bőven kijár a szentté avatás, de ez még csak a kezdet. Kinga a teljes hozományát a tatárok elleni védekezésre fordította, a tatárjárás után az újjáépítést támogatta, templomokat és kolostorokat építtetett, aztán kolostorfőnöknő lett a férje halála után. A középkori szuperkeresztények másik mintaképe. De ez még semmi, mert Béla másik lánya, Margit akkora szent volt, hogy a tatároktól elszenvedett vereség után a szülei Istennek ajánlották, ez akkor így ment, a gyereket senki se kérdezte. Margit huszonhét évig létezett, élni egy percet sem élt, csak ájtatoskodott. Abszolút középkori szuperkeresztény, én ennek a töredékére nem lennék képes, akármekkora sziget névadásáért sem.
  És ez a Béla, akinek a felséges töke tele lehetett már a tatárokkal, hozzáadja egy további lányát egy tatár kánhoz? Ilyen állat nincs es. Ez a legnagyobb keresztény mind közül, a megbocsátás olyan erényét gyakorolja, amit már a legendák közé se vesznek föl, annyira hihetetlen.

De ugorgyunk. Játsszuk azt, hogy elhisszük a vallási vakbuzgalom korában pogányhoz adott királylányt. Ez esetben jön a következő kérdés: mit hisz Daka voltaképpen?
  Mert az nagyon klassz dolog, hogy Kadanné Király Jolán leszármazottja az egyúttal IV. Bélának is leszármazottja, csak nem az örököse. Merthogy ugye leányágon nem öröklődik a trón, kezicsókolom. A trón férfiágon öröklődik. A házaspár hímtagja pedig Kadan volt, nem Jolán. Daka nem IV. Béla örököse, hanem Kadan nagyapjáé, Dzsingisz káné. Neki a mongol trónra kellene jogot formálnia. Szépen el kell repülnie Mongóliába és közölni velük: tisztelt mongolok, ulánbátor én tudom, hogy nálatok köztársaság van, de én vagyok a királya! Hadd röhögjenek már végre ők is.
  Mondtam ugye, hogy a saját játékszabályait kell az embernek tiszteletben tartania. Amikor Daka úgy döntött, hogy királyosdit játszik, akkor elfogadta a játékszabályokat. Én a magam materialista fejével semmilyen különbséget nem látok az emberek között aszerint, hogy milyen a pisilőjük formája, de a királysági játékszabályok szerint fütyi kell. Azzal igazgatják az országot, meg is látszik rajta. Jolánnak nem volt fütyije, nem örökölhetett semmiféle jogot a trónra. De Kadannak volt, úgyhogy Daka egészen nyugodtan elmehet Mongóliába, megállhat a Dzsingisz-emlékmű lábánál és világgá kiabálhatja, hogy ő ennek a pasinak a leszármazottja. Speciel a járókelők azt fogják felelni, hogy ők is.

Hanem ha Daka előáll a követelésével, hogy ő király akar lenni, mongol persze, nem magyar, ahhoz nincs meg a családban az ősfütyi, akkor jön a kérdés, hogy – hát igen, volt egy Kadanné Király Jolán, igen, bizonyára, mink ezt boldogan el is hisszük (közben hátrafelé tekingetnek, hozzák-e már a kényszerzubbonyt), csak hát mi bizonyítja, hogy uraságod őneki a leszármazottja?
  Mert hát zavaros idők voltak azok, és még az anyakönyvek se száz százalékosak, hát még ami nincs benne az anyakönyvben. Manapság már van anyakönyv, de attól még lehet, hogy a gyerek a postásra hasonlít. Mármost a legitimistáknak a Szent Spermium iszonyú fontos. Én nem értem, miért, sokkal egyszerűbb lett volna kikiáltani, hogy a királyné fia lesz a király, azt mindenki látja, hogy jön ki a gyerek, azt meg nem, hogy hogyan megy be. De hát ők úgy döntöttek, hogy a király fia legyen a király, és innentől van a sírás és fogaknak csikorgatása. Mert mi röhögünk azon, hogy mennyire véres-komoly probléma volt, hogy vajon XIV. Lajos tényleg XIII. Lajos fia-e, mert hát pont eggyel nagyobb a sorszáma és ez csak jelent valamit, de hát teljesen különbözik tőle, egészen más a külseje, a vérmérséklete, minden, és hát lehet, hogy Ausztriai Anna legfelsőbben félre méltóztatott kegyeskedni dugni? Mi, az utókor már vállvonással elintézzük az egészet, persze hogy félre, mondjuk, és eszünkbe se jut fölnyitni a sírjaikat és DNS-mintákat venni, ők meg még a vércsoportokat sem ismerték, és életével fizethetett, aki kételkedni merészelt.
  És az említett Lajosok egy modern kor Jolán néniékhez képest, akik teljes zűrzavarban éltek. Oké, Jolánnak mint királylánynak aránylag ismerjük az életét, nagyjából annyit tudunk róla, mint ma a nyíregyházi pérón nevelkedő kissrácokról. De a leszármazottai hétszáz éven keresztül nem kerültek reflektorfénybe. Mi tudjuk, hogy azért nem, mert nem voltak leszármazottai, de Daka azt hiszi, hogy ő az utolsó közülük, következésképpen voltak közbül még, legalább harminc generáció. Azt tetszik nekünk bemesélni, hogy ennyi idő alatt a családban még mindig továbböröklődtek IV. Béla szent génjei? Mert postások még sokáig nem voltak, de voltak jóbarátok meg szomszédok meg mindenki. Egyfelől. Másfelől ha csak harminc generációt veszünk (ami azt jelenti, hogy a szülők átlagosan huszonhárom évesen nemzették a gyerekeiket – nem feltétlenül a legelsőt, de az elsőszülött fiút), akkor tessék számolni. A génjeink felét az apánktól örököljük, felét az anyánktól. Ők is felét az egyik szülőjüktől, felét a másiktól. Az unokatestvér-házasságok aránylag ritkák, a testvérházasságok pedig tilalmasak is, tehát elmondható, hogy bármely adott nagyszülőnk génjeinek negyedrészét hordozzuk, dédszülőnkének nyolcadát és így tovább. Ha a harminc generáción át senki nem lépett félre, akkor Daka József csakugyan hordozza IV. Béla génjeit: egymilliárd-hetvenhárommilliomod részüket. Iszonyú nagy a rizikó, hogy pont a királygén nem lesz köztük.

Aztán jön a következő történet. Mint említettük, a törvényes magyar király az utolsó magyar király fia, Habsburg Ottó. Arra persze van ok, hogy IV. Károly leszármazottai miért nem örökölhetik a magyar trónt (ami nem létezik, de ezt most figyelmen kívül kell hagynunk), de akkor először is meg kell nézni a testvéreit. Mert a legitimitás elve így működik. Ha Károly herceg utód nélkül meghalt volna, akkor a brit trónt az öccse örökli, a yorki herceg, ha ő meghal, akkor a leszármazottai, ha azok nincsenek, akkor a következő öccse, a wessexi gróf, és ha ő is magtalanul meghalt volna, akkor jöhet a valójában másodikként született királyi hercegnő, Anna, összes leszármazottjával együtt. De jött volna! A brit trón várományosainak listája megtekinthető, e pillanatban 1791 nevet tartalmaz, pedig a katolikusok ki vannak tiltva, és alapfeltétel, hogy az ember Zsófia hannoveri választófejedelem-nő leszármazottja legyen, aki négyszáz évvel élt IV. Béla után. El tudja képzelni az olvasó, hány leszármazottja lehet akkor IV. Bélának? Én nem tudom.
  A Habsburgok a hatvanas években testületileg lemondtak a trónról. Csak hát nem minden Habsburg Habsburg.
  IV. Károlynak volt egy testvére, Miksa Jenő, aki már nem él, de volt két fia. Ferdinánd, aki szintén nem él már, és a most nyolcvanöt éves Henrik. Habsburg Ottó unokatestvérei, foglalkozásukra nézvést főhercegek. Ferdinándnak két lánya és egy fia született, az első lánya meghalt fiatalon, a másodiknak két fia és egy lánya van, ezeknek még nincsen gyerekük, az elsőszülött fiú húszéves. Ferdinánd fiának két fia van, öt- és háromévesek.
  Ha IV. Károly leszármazottait a testületileg aláírt lemondó nyilatkozat miatt kizárjuk a magyar trón örökléséből, akkor a magyar trón örökösei a következők lehetnek (ha nem írták alá a lemondó nyilatkozatot – de aki aláírta, annak se vonatkozik a gyerekeire):
  – Ferdinánd osztrák főherceg, az utolsó magyar király unokaöccse, született 1918-ban;
  – a fia, Miksa Henrik Ferdinánd osztrák főherceg, született 1961-ben (tehát aligha írta alá a nyilatkozatot);
  – Miksa fia, Miklós o. f., született 2005-ben;
  – Miksa másik fia, Konstantin o. f., született 2007-ben;
  – ha Miksa a gyermekeivel együtt, ne adj’ Isten, baleset áldozata lenne, akkor a nővére, Zsófia Franciska Mária Germánia osztrák főhercegnő, 1959;
  – Zsófia két fia, Miksa Hugó (1990) és Elek Ferdinánd (1991) windisch-grätzi hercegek, majd a lánya, Larissza Mária Lujza ugyanodavalósi hercegnő, 1997;
  – ha mindezek elhaláloznának, akkor jöhet Ferdinánd öccse, IV. Károly másik unokaöccse, az 1925-ben született Henrik Károly Mária osztrák főherceg;
  – aztán a fia, Fülöp o. f., 1962;
  – ő csak négy éve házas és még nincsen gyermeke, úgyhogy Fülöpöt egyelőre közvetlenül követi a nagybátyja, Ferdinánd o. f., 1965;
  – Ferdinándnak viszont három gyermeke van, Jakab-Miksa (2002), Paulina (2004) és Lara (2007), szintén osztrák főhercegi, -női rangban;
  – utánuk jön a következő nagybácsi, Konrád o. f. (1971), aki szintén csak öt éve házas és nincsen gyereke, de még bármikor lehet;
  – Fülöp, Ferdinánd és Konrád után jöhet a húguk, illetve nővérük, Mária-Krisztina Franciska Zsófia o. f., 1964;
  – majd az ő két lánya, Annaliva és Zsófia Guggenberg von Riedhofen, hercegség nincs feltüntetve, születtek 1997 és 2001.
  Ezzel Miksa Jenő leszármazottait kimerítettük. Meg engem és az olvasót is. Ez eddig tizennyolc élő ember, akik mind jogosultabbak nemhogy Daka Józsefnél, de még ha IV. Károlynak és Miksa Jenőnek lenne egy további testvére, annál is. De testvérek végtelen mennyiségben vannak. Ferenc Józsefnek három fia és egy lánya született. Az elsőszülött Ferenc Ferdinánd, akit Szarajevóban megöltek, három gyermeke jócskán túlélte a királyságot, de mivel helyettük az öcsike lett a király, elvileg eltekinthetünk tőlük. A harmadik gyerek Ferdinánd Károly Lajos, polgári nevén Burg, őt kitagadták, kihagyhatjuk. És van még Margit Zsófia plusz hét keresztnév, a negyedik, akinek hét gyereke született. Elsőszülöttjének hét gyereke, harminc unokája és legalább tizennyolc dédunokája van, de a dédunokák is bőven elég nagyok az ükunokák létrehozásához, csak adat nincs róluk. Szóval Margit Zsófia Satöbbi elsőszülöttjének legalább ötvenöt leszármazottja van. A másodszülöttjének öt gyereke, de unokája hálistennek egy sem. (Vagy csak nincs róluk adat?) A többi gyerek nagy megkönnyebbülésünkre nem szaporodott, meghaltak fiatalon vagy pap, anyáca lett belőlük.
  A töméntelen Ferdinánd, Miksa, Zsófia és Annunciáta áradatából az derül ki, hogy csak Ferenc József leszármazottai száznál is többen lehetnek. Hanem ők tizenketten voltak testvérek! A szülők bánatára és a mi örömünkre a családban nagy volt a halandóság, úgyhogy maradt Bonaparte Napóleonné Mária Lujza, egy gyerek Napóleontól, annak nem volt gyereke, három a pármai hercegtől, de utóbbiak morganatikusok, nem számítanak. Mária Leopoldina, hat gyerek, abból egy portugál királynő, annak lett tizenegy gyereke és tizenöt unokája, de az unokák egyike IV. Károly, visszakunkorodtunk. Szédül már az olvasó? Pedig még szóba se került II. Péter brazil császár, a portugál királynő kisöccse, négy gyerek, az egyiknek legalábbis unokái biztosan voltak. Aztán ott van Mária Klementina, annak egy lánya érte meg a felnőttkort, de neki már nem volt unokája, csak négy hercege. Aztán volt Mária Karolina Ferdinanda, a jóistenke a névadási szokásaikat akárhová tegye, neki se volt gyereke.
  Aztán ott vannak II. Ferenc leszármazottai, ámbár már régesrég nem tudom, hogy ezek kicsodák és örökölhetik-e a magyar trónt, ami hagyján, mostanra azt se tudom, hogy én ki vagyok és örökölhetem-e. Egyetlenegy dolgot pedig végképp nem tudok. Honnan a rohadalom rossebből veszi Daka József, hogy őneki bármiféle jogalapja lenne arra, hogy trónkövetelőként föllépjen, ahelyett hogy szépen beállna a sorba huszonhatezrediknek? Mert még a Habsburg-házból se jutottunk ki! Jónyavalyát, még a tizennyolcadik század elejéig se jutottunk vissza, Daka legitimitása pedig fél évezreddel korábbra kelteződik.
  De ha valaki előáll egy hajánál fogva előrángatott okoskodással, miszerint csakis az Árpád-ház igazi magyar királyi ház, és mindenki más jöttment – ami nemcsak faramuci lenne, de illegitimálná magát Hunyadi Mátyást is, a magyar történelem egyetlen igazán népszerű vezetőjét –, akkor is záporozni fognak az utódok. Mert az igaz, hogy IV. Béla után háromkirálynyival kihalt az Árpád-ház, de csak férfiágon. IV. Lászlónak volt három kun szeretője, Édua, Köpcsecs és Mandula, fogadjunk egy koronába, hogy én a leszármazottjuk vagyok, és ez még mindig két királlyal közelebb van, mint Daka vacak Bélája.
  No, ugorgyunk, mert az olvasó már rég elküldött engem a rengeteg Ferdinándommal együtt a bús főrangú picsába, pedig én nem tehetek róla. Ezek az úri népek úgy keféltek, mint a nyulak, tehették, nem pedagógusi fizetésből kellett öltöztetni a hercegkisasszonyokat meg kifizetni a hercegfiak kártyaadósságait.

Szóval menjünk bele megint a játékba, Daka Béla leszármazottja, nem mongol, senki nem kefélt félre, és játsszuk azt, hogy ez a kismillió királyivadék mind lemond a trónigényéről (bár ez már elég valószerűtlen, a gyakorlatban alighanem legalább a felét kárpótolni kellene legalább az albán vagy a belorusz trónnal, sőt a főbb rangúak minimum a kaliforniai császárságot követelnék cserébe). Tegyük fel, hogy Petőfi tényleg a papájának vagy kijének ajándékozta a Nemzeti dal első példányát, ez pláne bőven legitimál a trónra. (De ha én egyszer előállok a dedikált példányaimmal, én nyomdász voltam, rengeteg dedikált példányom van, hát trón nem marad szárazon!)
  Akkor jön a koronázás.
  Ha elhisszük, hogy hagyta magát Horthytól megkoronáztatni, akkor ezzel végleg elvágta magát a tróntól. Kétszeresen. Egyrészt mert hogy képzeli, becsületes, dolgozó királyember létére leállni egy önjelölt diktátorral kvaterkázni és elfogadni tőle a koronát? Pont Horthyval, aki egyszerűen elfoglalta az országot, amikor a monarchia egy pillanatra nem nézett oda, és számkivetette szegény Habsburgokat, akik soha többé (hüpp) nem tudtak visszakeveredni a trón közelébe, és rongyos hercegekként kell tengődniük (hüpp)? Ha még Szálasival állt volna le, ő legalább nem rabolta el a királyságot, úgy vette át a diktatúrát készen Horthytól. Azt mondom, üsse kavics. Ha én akkoriban lettem volna király és nem most, semmi szín alatt el nem fogadom a koronát Horthytól, nemhogy a koronát, még a pengőt se!
  Másrészt pedig ha viszont már elfogadta a koronát, akkor bizony ott vannak az uralkodói kötelességek. Mert királynak lenni nem ám csupa móka és kacagás. Amint a fején volt a korona, közölnie kellett volna, hogy no, Miklós fiam, mert ugye mint király már bőven hívhatja fiacskámnak is, no Miklós fiam, most pedig szépen ide a kezembe a lemondásodat, mert amibe belevitted ezt az országot, hát ne haragudj, én fél jogarral különbül elkormányoztam volna. Aztán lecsuklak és mész a haditörvényszék elé. Tudtad, hogy a koronában ott van a pallosjog is? Ott volt a zsebében eldugva, úgyhogy a bakó elé állíttatlak, mert kárt okoztál a nemzetnek. Ezentúl én regnálok, majd eldöntöm, hogy személyesen-e vagy megbízok egy miniszterelnököt, mint angol kollégám.
  Ehelyett? Megkoronáztatja magát és elsunnyog? Aztán előáll hatvan év múlva azzal, hogy most már ide az országot? Vagy ha azt nem, legalább királyi nyugdíjat? Kellene, mi? Fidibuszt, Józsi bácsi. A nyugdíjhoz szolgálati idő kell, demokráciában élünk, ha nekem nem lehetett nyugdíjam szolgálati idő nélkül, másnak se legyen. Tessék szépen eluralkodni a törvényben meghatározott ideig, lemondani, és aztán lehet királyi nyugdíjat követelni. Teszem azt, amikor VIII. Edward lemondott, lett belőle windsori herceg, onnantól járt neki a királyi nyugdíj és Hitler kezet csókolt a feleségének. Továbbra is volt neki címere meg minden. Dakának mintha még címere se lenne, még ilyet, király akar lenni címer nélkül. Én bármikor bemutatom a címeremet, letöröm egy kukoricáról és kész.

A fő baj, tetszik tudni, nem az, hogy Daka Józsefnek vénségére elment az esze (arra tessék figyelni, hogy ez jóindulatú feltételezés, hiszen abból indul ki, hogy azelőtt volt neki). Másokkal is megesik. A baj az, hogy ebből emberek tőkét kovácsolnak. A Daka-mitológia oldalán, ahol erre a cikkre persze közzéteszem a linket, van egy Parragh Imre nick, akinek az a tiszte, hogy lehurrogja és tizenkilenc évesnek nevezze azokat, akik nem hisznek Dakának, mert ő hisz benne. Hisz a nyavalyát, üzletet csinál, majd lesz belőle frencsájz meg minden, Napóleon is árult konyakot.
  Én egyébként negyven leszek és ráadásul antialkoholista vagyok.

»»»»»»