IRIScan Book 3
Az IRIScan Book 3 kiváló alapötletre épített kiváló termék, csúcstechnológia, szuperholmi megfizethető áron, egy komplett komoly szkenner húsz dekában, a huszonegyedik századi iroda nélkülözhetetlen kiegészítője, válassza Ön is! És szívjon vele akkorát, hogy esze nélkül menekül tőle!
Az ötlet tényleg remek. A TESZ szkennelésénél is az volt a baj, hogy ezeket a baromi nehéz köteteket föl se tudjuk emelni, és több ezerszer rá kellett rakni a szkennerre. (Négyezer oldal, de nem kétezer szkennelés, mert először megcsináltuk A/4-es szkennerrel, egyoldalasan, a nagy részét kétszer, és aztán lett A/3-as, amivel már kétoldalasan lehetett, a nagy részét kétszer. Szóval sokkal több.) Azonfelül a ménkű nagy lapszkenner rengeteg helyet is foglal és nagyon lassú, sőt a jó minőségű szkenneléshez úgy ki kell lapítani a könyveket, hogy azt nagyon sok könyv nem is éli túl – egyszóval mindenféleképpen nagyon jó lenne egy apróka szkenner, akit az ember csak végighúz a papíron és voala.
S ekkor jelentkezett az IRIScan, hogy ő lenne az. Száz, illetve százharminc dollár, a kettő között gyakorlatilag a wifi a különbség, nekem jó lesz kábellel is, a százdollárosat választottam. Eljött Belgiumból, kimászott a dobozból és munkához látott. Semmiség. Van a dobozban három AAA elem, az ember belerakja, megnyomja a bekapcsológombot, ráteszi a papírra, megnyomja a SCAN gombot, végighúzza a lapon, megint megnyomja a SCAN gombot, és kész egy oldal. Vagy kisebb könyvnél akár egy oldalpár.
És az esetek hatvan százalékában az eredmény szar.
Íme egy oldal a Földrajzi nevek etimológiai szótárából, balról jobbra húzva. Nem változtattam rajta semmit, még csak el se forgattam. Kattintásra nagyobb lesz.
A jobb széle csonka. Éspedig azért, mert a szkenner 32 milliméter széles alján – menetirány szerint – az első centinél van a szkenner lámpája, a kukucskálóüveg jobb szélétől még másfél centi műanyag van. Ez beleütközik a könyv jobb oldalainak kötegébe, és a gép nem megy tovább. Azaz de, átbillentettem a jobb oldalra, ebből lett a kép alján levő szürke sáv. Az a könyv 213. oldalának bal margója, jó homályosan, hiszen az átbillenéskor távolság volt a papír és a lámpa között.
Itt látható a szkenner ebben a szituban, mindössze annyi változtatással, hogy kicsit följebb toltam, hogy az alsó sorok kibukkanjanak és lehessen látni a laptükör méretét. A lámpa ebben a helyzetben a szkenner testének bal oldalán van, vagyis – mint a szkennelt képen láttuk – a „melletti” szó második betűjével egyvonalban.
Az IRIScan Book 3 alulnézetben (kattintásra nagyobb lesz). A lámpa a kép felső részén levő homályos, világosbarna-sötétbarna csík (az valójában az üvegen tükröződő külvilág), aminek alsó széle fényes fehér. Mint látható, a lámpától lefelé (a szkennelésnél jobbra) még van jó fél centi műanyag, majd a görgők, és még pár milliméter műanyag. Ez mind a laptükrön és a jobb margón fekszik a fenti képen.
No de persze az IRIScannel nemcsak egy irányba lehet szkennelni, bármerre lehet, very easy! Nem fér el a szkenner teste a „melletti” szó beszkenneléséhez? Hát fordítsuk meg a szkennert, és gyönyörű lesz. Kipróbáltam. Csakhogy ekkor a következő oldal bal széle fog hiányozni, mert akkor meg ott nem fér el a szkenner.
Én tudom, hogy undi vagyok, amiért a technika eme csúcsvívmányát belepréselték egy harminckét milliméter széles kis kütyübe, én meg még ezt is túl nagynak tartom, de nem én tartom nagynak, hanem a margó. Micsináljak, ha egyszer ezt a könyvet 1978-tól 1997-ig folyton olyan lenyomatokban adták ki, amiknek a kötésmargója alig 11 (bal), illetve 15 (jobb) milliméter széles?
Micsinálnék, hát természetesen előveszek egy másik könyvet. (Kattintásra nagyobb lesz.)
(A „zetből ebbe úgy” kezdetű soron át húzódó vonalat csak utólag láttam, és találtam is egy apró szöszt a lámpa üvegén, de ezért nem szkennelem újra.)
A bűvös kocka, ez a könyv címe, ha az olvasó nem találkozott volna e tárgybeli szakirodalmunkkal. A bal oldali margó eltűnt ugyan, de a tükörből gyakorlatilag nem hiányzik semmi, bár néhány betű teljesen rásimul a kép szélére. A margót kipótolni nem mutatvány, fogadjuk el. A gond a jobb oldali margóval van, amin ábrák vannak, és azok egy része bizony lemaradt a képről. A 2.76. ábra jobb széle és a papír széle között még egycentis távolság van, amin talán el is férne a szkennernek az a része, ami a lámpától balra van (a szkenner aljáról készített fotón a lámpa fölött) – a bibi nem itt van. Amikor a lámpa kb. másfél centire jár a lap szélétől, akkor a szkenner görgője lebillen a papírról, és a szkennelésnek itt vége van.
Ez az az apróság, amiről a cég honlapja elfelejt beszámolni: 2013-ban, amikor az optikai egerek már tizennégy éve kint futkorásznak az íróasztalokon, az IRIScan még mindig görgővel érzékeli a mozgást – pedig őbenne már eleve van egy kamera. Ez itt a nagy bibi. A szkennelések egyharmadát az vágja tönkre, hogy a szkennertest túl nagy, hogy elférjen a margón; másik egyharmadát az, hogy a görgő lebillen a papírról, mielőtt a lámpa elérné a lap szélét. Ha nem balról jobbra vagy jobbról balra szkennelek, hanem felülről lefelé vagy alulról fölfelé, akkor a görgő szinte minden oldalnál túl korán lebillen.
Megpróbáltam odatenni egy köteg papírt a lap széléhez, hogy a szkennert arra húzzam át, legyen talaj a görgő alatt az utolsó millimétereken, de nagyon fárasztó és macerás, a szkenner gyakran eltolja magával a papírlapokat, folyton azokat kell rendezgetni. Megpróbáltam építeni egy keretet, aminek a közepébe teszem a könyvet és a kereten csúszik a szkenner, csakhogy egyetlen icipici görgő van, ami a kereten haladhatna (a szkenner aljáról készített fotón balról), ez pedig nem elég, hogy a görgő mozogjon, és hát ez ugye nem fényképezőgép, hanem szkenner, nincs fókusza, folyamatosan a papírhoz kell érnie, hogy képet lásson. A kinyitott könyv két oldalát nem lehet úgy alátámasztani, hogy a papír teljesen síkban legyen és egészen a lámpa alá emelkedjen. Még lenne az a megoldás, hogy kerítek egy vékony, tiszta plexilapot és ráteszem a nyitott könyvre, de ha a lap túl nagy, akkor nagyon bonyolult fölemelgetni és lapozgatni, ha kicsi, akkor meg csak kis könyvekhez jó. Akkor tényleg már csak azt kérdezi az ember: feleségül ne vegyelek?
Úgyhogy írtam a cégnek, hogy árulják már el, mit csinálok rosszul. Az I.R.I.S. S.A. vevőszolgálatánál elképesztőbbet még Magyarországon is ritkán látok. Egyhetes időközökkel válaszolnak, hetente kizárólag egy levelet hajlandóak megírni. Három hétbe telt, hogy megfussuk azokat a köröket, hogy kalibráltam-e a szkennert és megtisztítottam-e az üvegét (feltételeznem kellett volna, hogy koszos üveggel szállítják?), és hogy esetleg próbáljam inkább 300 dpi-vel, mert a 900-at csak jóval lassabb mozgással bírja. Többször el kellett magyaráznom, hogy a képek minősége kristálytiszta, természetesen 300 dpi-t használok, ellenben a probléma az, hogy – és leírtam újra meg újra. Végül megkérdeztem a céget, hogy az-e a levelezés hihetetlen vontatottságának a célja, hogy kifussunk a harmincnapos pénz-visszatérítési határidőből. (A magyar törvények szerint nyolc napon belül elállhatok a vásárlástól, de ez arra se volt elég, hogy az első válaszuk megérkezzen, pedig már félnapi kísérletezés után írtam nekik.) Ekkor a cég hirtelen felfedezte, hogy a szkennerem hibás, küldjem vissza és visszafizetik az árát és a postaköltséget.
A szkennernek az égvilágon semmi baja, azon kívül, hogy én vagyok az első, aki kipróbálta valódi könyvön, valódi szkennelés céljával. Ha megnézzük a cég honlapján készített ábrákat, láthatjuk, hogy valódi használatra nincs példa.
A címlap tetején a szkenner egy nyitott magazinon fekszik. A magazin a gerincnél túlságosan meghajlik ahhoz, hogy ott a kép használható legyen, és az alsó margó túl kicsi ahhoz, hogy be lehessen szkennelni. A magazin vékony ugyan, de a görgő le fog billenni.
A kinyitott oldal kitűnően szkennelhető, csak a föltekert másik oldal nem. A papír túl nagy a szkennernek, és a bal oldalon egészen a lapszélig tartalom van. Bizonyára nagyon klassz, hogy be lehet szkennelni oldalak részleteit, de a cég szemlátomást nem gondolt arra, hogy vannak emberek, akik oldalakat, sőt komplett könyveket szkennelnek.
Itt is túlságosan behajlik a lapszél, és kizártnak is tartom, hogy ilyen vastag könyvet annyira ki lehetne nyitni, hogy a szkenner rendesen rálásson a kötésmargó felőli részekre. Ott mindenképpen lesz homályosodás.
A végkövetkeztetés: a szkenner kitűnő, csak két dolog van teljesen elcseszve. Hogy görgővel megy az optikai érzékelés korában, és a nevében levő Book, amivel azt az érzetet keltik a vásárlóban, hogy könyvekre találták ki. Hát nem. Néhány oldalnál vastagabb művet szerintem még nem próbáltak szkennelni vele. Pontosabban olyan művekhez alkalmas, amiknek van két egymással szemközti margójuk, amik mindketteje legalább 25 mm széles, és a köztük levő távolság legfeljebb 217 mm. Vagy pedig csak néhány oldal vastagságúak, de leginkább különálló lapokból állnak. Illetve a gyakorlatban természetesen szempont, hogy a könyv ezenfelül legyen vagy túl nehéz, vagy túl értékes vagy másé, esetleg ne férjen be a lapszkennerbe, szóval legyen bármiféle ok, hogy ne abba vágja bele az ember.
Négyszáznál több szkennelésre váró könyvet tartalékolok, de minimális lehet azok száma, amiket ilyen kritériumrendszer mellett be lehet vele szkennelni. A kiadók ugyanis általában nem csinálnak ekkora margókat, főleg nem egymással szemközti oldalakon. Papírpocséklás lenne.
Még tavaly nyáron írtam ezt a cikket, a szkennert pedig föltettem a Vaterára, és azóta ott volt. Majd kapok egy számlát egy elborzasztó összegről – eladni nem lehetett.