Iqqanaijaaqajjaagunniiqtutit
Kicsit több mint két éve a nunavuti kormány kihirdette, hogy a vezető kormányzati tisztviselőknek tizennyolc hónapon belül meg kell tanulniuk inuktitutul, különben iqqanaijaaqajjaagunniiqtutit.
Ez elég jelentős előrelépés egy olyan országban, ami akkor alig hét éve létezett és nem is ország. Ráadásul alig harmincezer nunavummiuq lakja, Kanada lakosságának kevesebb mint egytízezred része, azoknak is a kilencven százaléka tud angolul. Azonfelül akármennyire miniszterelnök Paul Okalik, mégiscsak egy territóriumot vezet, és ha Ottawa beint, Iqaluit nem sokat tehet.
De Ottawa nem intett be, mert az inuktitut közigazgatásbeli használata beleillik abba a törekvésbe, ami Nunavutot is létrehozta 1999-ben: népet csinálni abból a kisvárosnyi emberből, akik egy nyugat-európányi területen élnek szétszórva és egyre kevesebb körülöttük a nanuq meg a natsiq. Ez fontos Kanadának, annak ellenére, hogy a többséget ott is a fehérek jelentik, akik az európai kultúrát örökölték, az inuktitutok meg se nem fehérek, se nem európai kultúrájúak. Kanada úgy érzi helyesnek, ha az őslakos népek úgy alkotják az ország részét, hogy egyúttal megőrzik saját kultúrájukat. (Egyébként én is úgy érzem helyesnek, bár azt hiszem, ez különösebben nem motiválta Kanadát.)
Mostanra megérett a helyzet arra, hogy ki lehessen adni parancsba: aki a közigazgatásban dolgozik, az határidőre tanuljon meg inuktitutul, különben, mint említettem, iqqanaijaaqajjaagunniiqtutit.
Nem véletlenül ecseteltem, hogy mennyire picike népcsoport az inuktitut, milyen apró része Kanada lakosságának. Mert feltűnő, hogy a magyartitut viszont mennyire jelentős része Magyarvut lakosságának, és mégis, sem Ottapest, sem Budaluit nem érzi szükségét, hogy olyan nyelven beszéljenek, amit a köznapi magyarummiuq is megért. Itt van például Fodor Gábor interjúja az Indexen, ami elejétől végig valami idegen nyelven van. Azt nem tudom, hogy milyen nyelven, inuktitutul biztos nem, mert akkor vagy titirausiq nutaaq szótagjelekkel lenne írva, vagy olyan hosszú szavak lennének benne, mint agtungagahualikiyauhimakmata, márpedig én ezt a szót a cikk többszöri átvizsgálásával sem találtam. Szóval a nyelv egyelőre beazonosíthatatlan.
Hogy mit nem értek? Semmit sem értek, de vegyünk egy példát. Az Index megkérdezi, üzenik-e a szociknak, hogy tessenek miniszterelnököt cserélni, Fodor pedig azt feleli: „Ezt a kérdést az MSZP-nek kell rendeznie.” A szavak mifelénk, magyartitutok között használatos jelentése szerint ez azt jelenti: „Nem válaszolok”, de ha Fodor ezt akarta volna mondani, akkor nyilván ezt mondta volna. Másik példa: vissza kell állítani az SZDSZ hitelességét, sikerült-e, kérdezi az Index. „Elindultunk egy úton, ami jó irányba vezet”, feleli Fodor. Köznapi magyartitut olvasatban ez azt jelenti: „még nem”, ami csak bőbeszédűbb szószaporítás ahelyett, hogy „nem”. De a leendő fodortitut–magyartitut szótárba ez így nem kerülhet bele, mert ha anyuka azt kérdezi: „Gézuka, kérsz spenótot?”, akkor Gézuka erre nem válaszolhatja, hogy „Anyu, elindultunk egy úton, ami jó irányba vezet”.
De ne tessék azt hinni, hogy én csak Fodrot Gábrot nem értem. A cikket találomra választottam, azon indíttatásból, hogy éppen most ez volt az Index címlapján. Tessék még egy cikk találomra. Itt látszólag könnyebb a helyzetünk, azt lefordítják nekünk, hogy a nagykanizsai polgármester minden hatáskört elvont az alpolgármestertől: a fordítás úgy szól, hogy nem tud dolgozni. De ez még nem teszi a dolgot érthetővé, mert egy munkahelyen semmi szükség olyan emberre, aki nem tud dolgozni, az ilyet ki szokták rúgni, de mégse rúgta, szóval ez így zavaros. Tehát a fordítás se magyartitut, de nem is fodortitut, hiszen a pillanatnyi SZDSZ-elnöknek itt nincsen semmi szerepe – ideiglenesen polititutnak lehet nevezni. (A fordításhoz nem kell fordítás, az a rész, hogy „mondta Bene Csaba frakcióvezetője”, nem polititut, csak a szokásos „csapjunk mind a tizenhat ujjunkkal a billentyűzetre, majd csak kijön valami” stílusú Index-újságírás eredménye, úgy kell olvasni, hogy „mondta Bene Csaba, a frakció vezetője”.) És persze nem is inuktitut, hisz az a szó sincs benne, hogy utiffaaqtitauniq.
Mint mondtam, ez két teljesen találomra választott politikai témájú cikk, és egyik sincs magyartitutul. Úgy tűnik, a politikusok inkább valamiféle polititut nyelven beszélnek, és fütyülnek arra, hogy mi itt mind magyarummiuqok vagyunk. Lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok, de nem vagyok hajlandó naponta átvizsgálni a politikusok kakiját, hogy megtaláljam a lenyelt és megemésztetlen állítmányokat, „igen” és „nem” szavakat, és másnak sem vagyok hajlandó fizetni, hogy megtegye. Kanadában sok éve óriási összegeket költenek arra, hogy az a harmincezer ember a saját nyelvén intézhesse a dolgait, miközben körülöttük harmincmillió egy szót sem ért a nyelvükön. Nálunk az arányok sokkal kedvezőbbek, tízmillió közül körülbelül tízmillió ért magyartitutul, és alig néhány száz politummiuq alkotja a minket körbevevő többséget. Szerintem inkább ők tanuljanak meg magyartitutul. Mi nem érünk rá – körülöttünk is egyre kevesebb a nanuq meg a natsiq.
És ha nem tanulnak meg, akkor, mint tudjuk, iqqanaijaaqajjaagunniiqtutit. Ami egyébként azt jelenti inuktitutul, hogy akkor nem lesz többet munkád.