Imádtam a filmforgatást

Még csütörtökön, csak azóta lélegzetem se volt írni róla. Öttagú stáb plusz sofőr, jó nagy mikrobusszal, az tele cuccal, jó darabig csak pakoltak, tele lett az előszoba, az udvar, mindenhova jutottak óriási táskák. Már tudom, miért nem megyek filmesnek. Sokat kell cipekedni.
  Először fölvettünk egy beszélgetést a szobában, Pálinkás Norbert állati klasszakat kérdezett, igazi mélyinterjú volt, egyszer meg is kérdeztem tőle, hogy ezeket a fantasztikusan átgondolt, szuperintelligens kérdéseket frankón ki akarja-e vágni. Mondta, igen. Persze van benne logika, én tíz perc leszek egy dokumentumsorozat egyetlen epizódjában. Egy órát vagy tán többet is, nem tudom, eltöltöttünk ezzel, egyszer kellett hosszabban leállni, mert elment a nap, kicsit játszottunk a derítővel, aztán átálltunk lámpára, csak egy lámpát hoztak, de az akkora volt, mint a Népstadion. Nekem is jutott alkalmam játszani, amikor arról meséltem, hogy belenéztem a kislány szemébe és kiolvastam a lelkivilágát, akkor megszegtem a szabályt, belebámultam egyenesen a kamerába, lehet, hogy jól sikerült.
  Aztán elmentünk a boltba, csináltunk fahrtkocsit Zsolt szobai tolókocsijából, abban ült Lovasi Zoltán és vett engem, ahogy sétálok az utcán, mindenféle vágóképet fölvettünk, időnként agyonidegesítettük az autósokat, aztán leálltunk, félrehúzódtunk, szaladhattak játszani, olyat is vettünk, hogy beálltam a piros lámpához, az úton, nem a zebrán, átmentem, autók kétoldalt tágra nyílt reflektorokkal bámultak, visszajöttem, újravettük. Elmentünk a boltba, körbesétáltam, levettem egy palack vizet, kifizettem, megköszöntem, kimentem, visszajöttem, újravettük, ők meg cipelhettek két palack vizet is.
  Bányai Gábor hangmérnökkel rögzítettünk motor- és kerékhangot, jó kis munka volt, mert folyton berregtek a kutyák és csaholtak az autók, de rájuk szóltunk, hogy most egy kicsit hagyják abba. Nem, de jól hangzik.
  Klárikával az udvaron fölvettünk egy beszélgetést, aztán vissza a szobába. Az egész hirdetést fölolvastam kamera előtt, méghozzá szemüvegben, bár úgy nem látok olvasni, de Sweetie képernyője klasszul tükröződött a szemüvegen, ezt Zoli kihasználta a kompozícióban, egyébként is megfigyeltem, ahogy kereste a fényeket és komponálta a képeket, hogy egy eléggé átgondoltan tevékenykedő művész – momentán dokumentumfilmet csinál, de az is egy művészeti ág. Legutóbb meg a Saul fiát, aztán Az állampolgárt. Azok meg másik művészeti ágak. Szóval fölolvastam az egészet, aztán Zoli még csinált inzerteket a szobában meg kint az utcán, amíg a többiek összepakoltak.
  Hat órát dolgoztunk, remélem, jó lett. Látható október körül lesz a Spektrum tévén.

»»»»»»