Így neveld a pörlödet
Hiánypótló művet alkotott a Pearl házaspár, ez a két nagyszerű keresztény, ámbár ez az első könyv, aminek a címében teljesen fölöslegesen szerepel Isten. Gyermeket nevelni Isten félelmében. Bőven elég lenne annyi, hogy Gyermeket nevelni félelemben.
A mű azért hiánypótló, mert végre megtudjuk, hogy készülnek az illedelmes, udvarias keresztény gyerekek, akik vasárnap sötét öltönyben, illetve fodros ruhában ülnek a sarokban, csendben hallgatják a felnőttek fennkölt beszélgetését, és ha kérdezik őket, illedelmesen felelgetnek. Csak akkor. Szóval ezek a jólnevelt kis infánsok vesszővel készülnek.
Mármint eddig is úgy tudtuk, hogy a gyerekek, bármilyen magaviseletűek is legyenek, vesszővel készülnek, de az csak formátlan gyereknyersanyag. A jólnevelt kis infánshoz másik vessző is kell. Mogyorófa. A könyv útmutatást nyújt, hogy mekkora vessző legyen, mikor használjuk, hányat üssünk vele, és hogyan dörögjünk rá közben a gyerekre mennyei szigorral.
A fenti linken olvasható a könyv rövidített változata. A kiadótól megkapható a nyomtatott változat, amely további hasznos információkkal szolgál. Mi a teendő, ha a vessző nem használ? Útmutatások a nadrágszíj, béresostor, elektromos sokkoló használatáról. Hasznos bibliai hivatkozások, amikor bíróság elé kerülünk gyerekbántalmazásért. Titkolási technikák: hogyan műveljük hobbinkat egy olyan társadalomban, amelyik védeni és nem kínozni szereti a gyerekeket? Végül pedig hasznos igék és főnevek arra az esetre, ha agyonvertük gyerekünket és furdalásunk van ott, ahol másnak a lelke van. Felhívjuk azonban a nagyközönség figyelmét, hogy ez utóbbi eset bekövetkeztekor a könyvben nem találunk útmutatást arra, hogyan készítsünk másik gyereket. Istenfélő keresztények a gyereket a káposztás kertben találják.
Tetszik tudni, én egy kommunista rendszerben nevelkedtem és elég sok türelmetlenséget oltottak belém a keresztények iránt. Aztán ahogy fölcseperedtem, beláttam, hogy ez helytelen, és ráneveltem magamat arra, hogy türelmesebb legyek velük. Ha ezt hiszik, hát ezt hiszik, szegények. Nem tehetnek róla, gyerekfejjel beléjük oltották, aztán ahogy cseperedtek, a nyusziról meg a télapóról lerántották a leplet, Jézus meg úgy maradt.
Most is ezen igyekszem, de egyre nehezebb. Őszintén meg kell mondanom, hogy az elmúlt években annyi aljas gazemberséget láttam magukat kereszténynek hirdető emberektől, hogy újra meg újra el kell mondanom, hogy nem mindegyik ilyen, és éppen én magam mondogatom mindig, hogy csak a nácik kezelik egy embercsoport minden tagját egyformaként. De nem könnyű. Tetszik tudni, én is csak emberből vagyok. És marhára nem mindegy, hogy az ember beleszületik egy csoportba, például cigánynak vagy feketének, vagy meggyőződéssel fölvállal egy nézetet, és a vezetők által hirdetett állatságokhoz is szívvel-lélekkel csatlakozik – amilyenek a keresztények rettegése a szextől meg hasonlók.
Megismétlem: engem kommunistának neveltek. Ma már nem vagyok az, húszéves korom körül megértettem, hogy az az eszme rossz. Annak a kereszténynek, aki legkésőbb huszonöt évesen még mindig iszonyodik a szextől, gyilkosságnak tartja az abortuszt és helyesnek tartja a gyerekverést, csak azt tudom mondani, hogy én értelmesebb vagyok nála, mert fiatalabb voltam nála, amikor már tisztességes emberhez méltó világképem volt. Felőlem hihet Istenben, de ha azt hiszi, hogy a Nagyfőnök aljasságokat parancsol, akkor nincs több szavunk egymáshoz.
De Pearlékhez van, mert ők leírták nyomtatásban. Csak azt tudom javasolni, hogy kóstolják meg a saját orvosságukat. Őket bizonyára verték gyerekkorukban, hisz másképp nem válhattak volna ilyen nagyszerű, elvhű brutálisokká – nem lesz szokatlan, ha verik őket felnőttkorukban is. Persze mivel nagyobbak, az eszközöknek is nagyobbaknak kell lenni. Baseballütő, bikacsök, kardlap, szöges korbács.
Társadalom, így neveld a pörlödet.