Következzen egy olyan betű, ami nagyon hasonlít az 
ra, ezért jól meg kell néznünk a használatát.
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
A 
is egy függőleges vonal, akárcsak az 
de az alakjait úgy állították össze, hogy egyértelműen megkülönböztethető legyen tőle. Önálló és szóvégi alakban az csak egy függőleges vonal: 
, a viszont ívben végződik: 
. Szókezdő és szóközepi helyzetben a kötődik a következő betűhöz, az nem, hanem szünetet és szókezdő vagy önálló alakú betűt eredményez.
Ha és egymás mellett áll, ebben a sorrendben, akkor ligatúrával írják őket:
A sajátsága, hogy szó elején sokszor hasonul a következő mássalhangzóhoz, mert nem része a szónak, hanem ő a névelő. Az arabban a határozott névelő (a magyarban a, az) 
amit egybeírnak, egybe is ejtenek a főnévvel. Például „a harmadik” leírva 
vagyis 
de kiejtve 
hosszú 
val az elején, mert a névelő ja hasonul a hoz. Az eddig látott mássalhangzók közül ezekhez hasonul a névelő: 
és 
Példák: 
(ajánlani valamit), 
(balra kanyarodni), 
(beiratkozás), 
(nem [tagadószó]).
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
A 
egy karika, amit az óramutató járásával ellenkező irányban rajzolunk. Egy pillanatra megszakítjuk a 
t, oda tesszük a tollat, ahol az órán a nyolcas van, és így rajzoljuk meg a kört.
Példák: 
(ki [kérdőszó]), 
(galamb), 
(hús).
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
A háromféle arab h közül az ábécében és kis ismertetésemben is utolsóként áll az a h hang, ami a magyarban is megvan. Ennek az alakjai jobban különböznek, mint a többi betűé.
Példák: 
(itt), 
(India), 
(ébresztőóra).
A 
az angol what szó kezdő hangját jelöli, továbbá az ú, ó, au magánhangzót. Hogy mikor melyiket, azt persze csak a szó ismeretében lehet tudni.
Példák: 
(nap [időtartam]), 
(hullámos), 
(szennyezett).
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
A 
ot a hoz hasonlóan írjuk, de két alakját S alakú vonallal, kettőt pedig egyenessel és mellette egy kicsiny S alakú vonalkával. Az arab 
hang fontos tulajdonsága, hogy elöl képezzük, nem hátul. Merthogy van hátul képzett párja is, de azzal még várjunk egy percet.
Példák: 
(könyv), 
(köszönöm – nem tévedés, a végén csak 
-t írunk), 
(hal).
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
 |  |  |  |  |  |
A következő betűpár második tagja a hátul képzett 
Egy fokkal hátrébb ejtjük, mint a -t. A különbség a magyarban is megvan, csak nem tudunk róla: próbálja az olvasó néhányszor ismételgetni a kenyér és kutya szavakat, és megfigyelni, hol kattan a szájában a A kenyér valójában qenyér, arab 
fal.
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
Következő betűnk a legnehezebben kiejthető arab hangot jelöli. Egy zöngés torokhang; a részletesebb ismertetésről le is mondok, és arra kérem az olvasót, hogy érje be a hang IPA-jelével. Átírására is ezt fogom használni; másutt általában ‘ jellel írják át.
Példáink között első a 
szó, ami azt jelenti, arabok. Egyes száma hímnemben 
Arabul ugyanis egyáltalán nem magánhangzóval kezdődik az a szó, hogy arab, ez csak azokban a nyelvekben van, amik nem ismerik a 
hangot (vagyis a világ nyelveinek túlnyomó részében). Hasonlóképpen Jemen fővárosa, Aden neve arabul 
csak idegen nyelveken kezdődik A-val. Sok arab szó és név vesztette így el a hangot, például a Szaíd férfinév is, ami eredetileg 
és boldogot jelent, vagyis a latin Felix és a magyar Bódog megfelelője. Még egy példa: 
(Irak, névelővel).
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
Ha a -ra egy pontot teszünk, a 
betűt kapjuk. Átírása 
szokott lenni. Egy gargarizáláshoz hasonló torokhang.
Példák: 
(buta), 
(elmaradni valahonnan).
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
 |  |  |  |  |  |
Megint egy emfatikus páros következik, torokhangú, erősen megnyomott ejtésű mássalhangzók.
Példák: 
(hangos), 
(Egyiptom), 
(ezüstből való).
| szóvégi | szóközepi | szókezdő | önálló | | |
 |  |  |  |  |  |
 |  |  |  |  |  |
Az utolsó két emfatikus mássalhangzó a 
és a 
párja.
Példák: 
(orvos), 
(Palesztína), 
(őrizni).
Ezzel az arab ábécé végére értünk; azazhogy nem a végére, mert a legutóbbi betűink éppenséggel a közepéről valók, nézzük is meg most magát az ábécét. A betűk önálló alakjai ábécésorrendben, jobbról balra:
Átírásban: 
De van még két betű, amik nem szerepelnek az ábécében, de nélkülözhetetlenek.
A 
a betűből származik, amit „összetekertek” olyanra, mint a 
de megtartotta a két pontját. A nőnem jele; csak szó végén fordul elő. Kiejtése 
Átírásban nem jelölik külön betűvel, csak leírják fonetikusan.
Példák: 
(arab – nőnemű melléknév), 
(asszony), 
(tanárnő – az irodalmi és a beszélt nyelvi alak kiejtése eltérő, leírásuk egyforma).
Utolsó betűnk a 
az arab írás különleges szereplője. A fenti képen az első alakban szerepel önállóan, olyan szavakban például, mint 
(teli), de ez ritka. Általában az a vagy a 
„hordozza” a 
jelét, ezeket az alakokat is bemutattam a képen. A (átírásban 
jelöli) egy torokzárhang, gyakorlatilag a beszédszervek egy mássalhangzónyi időre történő megmerevítése, azaz szünet. De nagyon fontos mássalhangzónak számít. Szó elején gyakran megjelenik, de nem hangzik, hanem azt mutatja, hogy az ot magánhangzó gyanánt ki kell ejteni.
Példák hordozott alakokra: 
(te), 
(ha), 
(part), 
(kérdés). 
A családjába tartozik a 
is, ami a nélküli és a hordozó összevonását jelenti, és hosszú 
hangot jelöl, például 
(ketten elkezdik).
Legvégül pedig következzenek az arab számjegyek. Az Európában használt számjegyeket is arab számoknak hívják (megkülönböztetendő őket a római számoktól), mégpedig azért, mert ezeket a valójában indiai eredetű számjegyeket arab utazók hozták be Európába. Maguk az arabok viszont más, bár némiképp hasonló számjegyeket használnak.
A számokat az arabok visszafelé, azaz balról jobbra írják. Például 2007 arabul 
(nem pedig 
).
»»»»»»
Láng Attila D., 2007.12.15.
