Homóság, heteróság, büszkeség, náciság

Az ember akár még örülne is, hogy vannak emberek, akik büszkék mivoltukra, még akkor is, ha az a többségi, és demonstrálnak is, mutatván, hogy milyen klassz dolog olyannak lenni, mint ők.
  Csak a bibi az, hogy a heteró demonstrálók nem azért demonstrálnak, hogy megmutassák, milyen klassz dolog heterónak lenni. Nem ezt akarják megmutatni, hanem tiltakozni akarnak a „homoszexuális eszmék” nyílt gyakorlása és népszerűsítése ellen.
  Érdekes a nácik terminológiája. A zsidóság faj, noha emberi faj csak egy van, a Homo sapiens, ami rasszokra oszlik, de antropológiailag a zsidóság külön rasszt sem alkot. (A felosztás módja sokféleképpen változik, de nincs olyan felosztás, ami a zsidókat külön rasszba sorolná és valódi tudósok hozták volna létre, valódi tudományos módszerekkel.) A homoszexualitás pedig eszme, noha eddig még mindenki, aki ésszerű módszerekkel közelített a tárgyhoz magasra tartott és befogott orr helyett, azt állapította meg, hogy a homoszexuális ember ilyennek születik, és előbb-utóbb akkor is rádöbben hovatartozására, ha soha életében nem hall arról, hogy léteznek ilyenfélék. (Pár száz éve elméletileg nem hallhattak róla az emberek, mert újságok még nem voltak, keresztények között pedig tilos a téma – de csak elméletileg, mert a gyakorlatban állandóan erről beszélnek.)
  Amikor egy kisebbség demonstrál, bemutatva, hogy ők is emberek, az a demokrácia gyakorlása. Amikor a többség demonstrál, bemutatva, hogy ők is emberek, az fölösleges időpocséklás. Amikor a többség azért demonstrál, hogy megmutassa gyűlöletét a kisebbség ellen, az fasizmus.

»»»»»»