Hát most megismerték

Speciális gyereknapot rendeztek, tudtuk meg a klubhíradóból; azt jótékony homály burkolja, hogy kicsodák. Én se adnám hozzá a nevemet.
  Biztos klassz lehet vakon kipróbálni az íjászkodást. Sőt a festést is. (A felkonferáló szöveg szerint a vak gyerekek festettek is, de a riportból ez kimaradt.) Lehet, hogy ez elszórakoztat egy gyereket öt percig. De erre rámondani, hogy akkor most sorompók meg falak dőltek le, és most majd egyenlőbbek lesznek az esélyeik – hát már bocsánat.
  Én elég jól olvasok Braille-írással, ahhoz képest, hogy látok. Szemmel is tudok, de ujjal jobban. És akkor most mi van? Ettől a vakoknak egyenlőbb az esélyük vagy nekem? Mire?
  A riportból a siketek éneke is kimaradt, bár az is szerepelt a konferanszban. Klassz lehet énekelni siketen. Ettől most javultak az esélyeik? Mire? Fölveszik őket énekkarba?
  Nem veszik föl. Az énekkarokból hiányoznak a siketek, az íjászklubokból a vakok, a metafizikai tanszékről az értelmi fogyatékosok és a magasugrók közül a tolókocsisok. És ez nem hátrányos megkülönböztetés. Nem azért hiányoznak, mert kigolyózták őket, hanem azért, mert eszükbe se jutott olyan hülyeség, hogy belépjenek.

»»»»»»