Harminc év
Azt hiszem, sok kérkednivalóm nincs írói pályám harmincadik évfordulóján. Tizenhét kötet – tizenöt regény, a gyűjteményes kiadásokat részeikkel számolva, három számítástechnikai mű, egy meseregény, egy verseskötet és még egy könyv. (Persze van több is, amik jelenleg technikailag nincsenek publikálható állapotban.) Ebből egy – a Ninda – még három hónapig nem publikus, az a még egy könyv pedig most lett az. Két és fél millió szó harminc év alatt… naponta mindössze 238 szó. Hát másról szól az élet. Igaz, a Kissy és a Ninda terjedelme messze meghaladja a leghosszabb magyar nyelvű regényét, sőt felkerülhetnének a világ leghosszabb regényei közé is, ha megjelennének egy igazi könyvkiadónál, de hát nem fognak.
De a regényírót nem terjedelemre mérik, és nincsenek olyan illúzióim, hogy én egy nagy író lennék. Soha voltak, ahogy Elke mondaná. Nekem mindig más volt a fontos, én nem nagy sorstragédiákat akartam ábrázolni meg a történelem nagy vonulatait megfesteni; csak elmesélni néhány érdekes történetet néhány érdekes emberről. Tucatnyinál is kevesebbről: szerelmeim, gyermekeim, egy-két filmalak és énekes elég volt, hogy megszülessenek kis hőseim, akik mindegyike rendkívüli, de egyik sem az. Átlagemberek, egy-két különleges tulajdonsággal, vagy akár még azzal sem. Akik még a legjobban eltérnek az átlagtól, az Nicky (akinek a története jelenleg nem érhető el a neten) és Ninda. A többieket inkább csak rendkívüli élethelyzetük teszi rendkívülivé, de például Gabrielle-t, Laumát, Sophie-t és a medvebocsokat még az sem. Hasonló sorsok előfordulnak a való életben is. Ami a való életet illeti, attól kétségkívül Jane Carson, Ninda és a Weston és O’Brian gyerekek élete tér el (utóbbiak történetét még nem publikáltam), mert ők a jövőben élnek, egy galaktikus korszakban; Ninda méghozzá egy beláthatatlanul távoli jövőben, amikor a földi civilizációra már nem is emlékeznek.
De a harminc év alatt nemcsak ezeket a rövidebb-hosszabb regényeket írtam, hanem novellákat és ezt a blogot is. Adódott a gondolat, hogy a legjobb írásokat összegyűjtsem egy kötetbe. Két évig vacakoltam vele, míg végül éppen az évfordulóra – amit Vanessa Pif Jerry Bohringer-Chandeau-Morin-Sailly D’Aubisson Blanchard huszonhatodik születésnapján tartok – elkészült és publikálhattam. A két és fél millió szóból közel egymilliót ez tesz ki: Szivárvány
