Háddrágaja a működés

Blázsik Patrik megsegítésére egymillió-hatvanhétezer forint gyűlt össze, de az Érző Szív (!) Alapítvány csak kétszázezret adott oda, mert ilyen sokba kerül a működésük.
  Ez teljesen törvényes, mert nem szabályozza jogszabály, hogy szabályosan hány százalékot kellene arra a célra fordítani, amire az adakozók adták. Ők pedig egy újszülött alapítvány, és a működésük sokba kerül.
  Magától értetődik, hogy az alapítvány rövidesen felveszi fő támogatójának nevét. Ha én támogatnék egy alapítványt költségvetésének tekintélyes hányadával, minimálisan elvárnám tőlük, hogy fölvegyék a nevemet. Soros György is elvárta.
  Szóval a Blázsik Patrik Alapítvány kétszázezer forintot csöppentett Blázsik Patrik édesanyjának, és úgy gondolja, hogy ebből vegyenek tolókocsit a nyitottgerinces gyereknek. Nem fog menni. És mivel nem fog menni, az alapítvány nem fogja elérni azt a célt, amiért létrejött. (Tudniillik egy Blázsik Patrik nevét viselő alapítványnál az a minimum, hogy elsősorban Blázsik Patriknak segít.) Úgyhogy érző szívvel föl kell oszlatni és a helyét behinteni sóval.

Azt akarom itten mondani, hogy ha az alapítványok ekkora részt lenyúlnak az adományokból (törvényesen!), akkor én nem fogok alapítványnak adakozni. Adakoznivalóimat odaadom közvetlenül azoknak, akiknek szánom. Lehet, hogy ez így nekem egy kicsivel többe kerül, de akkor majd levonom az adományból az én többletköltségeimet, és a támogatottak majd annyival kapnak kevesebbet. Én nem tartok öt sofőrt, nem telefonálok napi öt órát három vonalon, nem cserélek hetente patront a tintám körül – sokkal több marad az eredeti célra.
  Így viszont az alapítványokra nemigen lesz már szükség, és szépen lehúzhatják a redőnyt. S aki eddig az Érző Szívnél dolgozott, az most érzőn szív.

»»»»»»