Hackernapló
Szeretem a kellemes, vidám napokat. Ma reggeli után benyomom a gépet, és mit látok? Levél vár George Clooneytól, akivel előző nap váltottam másfél szót, életemben először.
Figyelj! Akkor te voltál az a szemét, aki Liz Taylor nevét fölhasználva küldtél nekem levelet. Nagyon bunkó voltál!
Hát ilyenkor egy picit elgondolkodik az ember, hogy ez most mégis hogy, amikor nem is szeretem a gombát, egyéb hallucinogénekről nem is beszélve, de volt a levélben egy mondat, amit kihagytam, abból meg lehetett sejteni, hogy miért pont én. Mondjuk azt, hogy tegnap tettem egy megjegyzést a cipője színére.
Annál kellemetlenebb a dolog, mert Liz postafiókját tényleg feltörték, és az este voltam bátor némi technikai segítséget adni neki; fölöslegesen, ő is tudta ugyanazt, amit én, ámbár ő egy hollywoodi színésznő, én meg egy bőrdzsekis hacker, mindegy, szóval annál kellemetlenebb a dolog.
Írtam George-nak egy csökkentett barátságosságú levelet, amiben felkértem, hogy az ilyen gyanúsításokat tartsa meg magának, felvázoltam, hogy milyen bűncselekmény az, amivel vádol, és ha terjeszti, akkor az olvasó már tudja, mi várható. Persze írtam Liznek is, tájékoztatva, hogy létezik egy ilyen gyanú, és neki joga van rendőri eljárást kérni, én állok elébe.
Liz még nem válaszolt, George rögvest, tájékoztatott, hogy nagyon messze vagyok az ÚR megszólítástól, amire ugyan sose reflektáltam, voltam én már minden, de ne politizáljunk. Nekiállt bebizonyítani, hogy én követtem el az aljat, mert hát Liz Taylort tegnap is pont Liz Taylornak hívták és ma se hívják Barack Obamának, hát itt az összefüggés! De ő egy korrekt úriember és nem terjeszti. És újfent kikérte magának a megjegyzést a cipője színéről. Ő már harminc éve színész és nem kér bocsánatot.
Hát ez ugye vírusos kétoldali hisztéria, úgyhogy közöltem, hogy én őt igenis perrel fenyegetem, mert zaklat, viszont bocsánatot kértem a cipős megjegyzésért. Ez nagyon ravasz húzás, ajánlom az olvasó figyelmébe, ugyanis ha két egymást sértegető ember közül az egyik hirtelen bocsánatot kér, akkor a másik is, és ezzel a probléma el van intézve. Nagyon egyszerű módszer és garantáltan mindig működik.
Kivéve az életben. George kioktatott a cipős megjegyzés miatt, a hamis vádért és a zaklatásért nem kért bocsánatot. Érzékelhető volt, hogy továbbra is bűnözőnek tart. Ő viszont önmagára a korrekt és normális jelzőket alkalmazta, úgyhogy közöltem, hogy inkább az inkorrekt és abnormális filmsztárok társaságát fogom keresni. Lesajnálóan mosolygott erkölcsi fölényének magasából és közölte, hogy igaza volt, nem kér elnézést. Ennyiben maradtunk.
Azt hiszem, most már tényleg megtanulok postafiókokat feltörni. Olyan érdekes dolgokat él meg egy ilyen hacker, én is szeretném kipróbálni. És veszek egy bőrdzsekit.
(Az élet nagy rendező, kitette a poént. Jelentkezett Liz és közölte, hogy kiderült, nem is törték föl a postafiókját. George-ról azóta nem hallottam, de tudom, hogy évek múlva is meg lesz győződve bűnösségemről.)