Gyerekek!

Tegyük föl, hogy a vírus rátok nem veszélyes. Ez még álomnak is túl szép, mert kétévesek is haltak már meg benne, de most képzeljük el, hogy nem.
  Az, hogy „nem veszélyes”, csak azt jelenti, hogy nem betegedtek meg tőle, mert fiatal és egészséges a szervezetetek, nem pedig azt, hogy nem juthat a vírus a vérkeringésetekbe. De. Bejuthat. Egyáltalán nem biztos, hogy tényleg olyan egészségesek vagytok, mint gondoljátok, mert az emberi test bonyolult, de tegyük fel, hogy igen.
  Csakhogy az a vírus, ami bejutott a szervezetetekbe, ki is fog jönni onnan. A levegővel, amit kilélegeztek.
  Ha ezt elolvassátok, akkor, gondolom, legalább tízévesek vagytok. Tehát a szüleitek valószínűleg legalább harmincévesek. A vírus egyre vadabbul támadja az ő korosztályukat is. Nem mindenki betegszik meg tőle, és azok közül sem mindenki hal bele. De ez egy olyan szerencsejáték, ahol nyerni nem lehet – vagy veszít az ember, vagy nem. Ha a szüleitek meghalnak, mihez fogtok kezdeni? Lehet, hogy van pár bajotok a szüleitekkel, melyik gyereknek ne lenne, de az árvaházat nem fogjátok szeretni.
  Egyébként pedig ez a betegség baromi szar, hogy megmondjam az őszintét. Hetekig fuldoklik az ember éjjel-nappal, a szó szoros értelmében minden lélegzetvétel fáj, és retteg, hogy belehal, otthon meg a család retteg miatta. Nekem volt olyan időszak az életemben, amikor hetekig fuldokoltam, más betegség miatt. Tényleg baromi szar. Nem mondanám, ha nem így lenne.
  Egyetlen megoldás van, amíg meg nem fékezik a vírust. Maradjatok otthon. Tudom, hogy klassz a suliszünet és végre lehetne mászkálni. De lesz még suliszünet máskor is, és majd mászkálhattok akkor. Ha éltek még.

»»»»»»