Összeszámoltam: e pillanatig három kontinens tizennyolc országából gyűltek össze nagy szellemek, hogy a Nindát megalkossuk együtt. Közel száz név van a listában, de ez jóval több embert jelent, mert kisebb-nagyobb csoportok is segítettek. A lista – a könyv utószavában lesz – persze ezzel még nincs lezárva, az elmúlt héten is fölvettem két nevet, bővülni fog tovább.
S közben játszottunk egy kicsit. Kaptam egy olyan véleményt, hogy az a név, hogy Ninda, nyers és rideg. Kíváncsi lettem, mit mondanak mások, föltettem nekik a kérdést. Aztán később még két névvel játszottuk ugyanezt, de blogcikkzártáig a harmadikra még csak egy válasz érkezett.
Hát nézzük csak. A legkevésbé a japán és a verekedős illik rá, nem mintha ne tudnék könnyedén elképzelni egy kövérkés japán srácot, aki pontosan megfelel a leírásnak és őt is így hívják, nagyon plasztikusra sikerült a leírás – csak nem a mi Nindánké. Gömbölyű, nem fénylő, azúrkék? Hát maga Ninda nem gömbölyű, hanem sovány, fejletlen, alacsony, mi másmilyen is lenne, amikor Szindorián állandó nélkülözésben élt. A jelleme… én leginkább hosszú, keskeny henger alakúnak írnám le: nyílegyenesen mutat valahonnan valahová, és keresztirányban gömbölyű, azaz nincsenek sarkai, élei. Nem fénylő… nem, tényleg nem. Azúrkék? Ninda fakókék szemű és fakó jellemű, azaz jelenleg mint szivacs issza magába a Galaxist és keveset tükröz vissza, de később ez megfordul, mármint az én terveim szerint, mert feladata lesz megmutatni a Galaxisnak önmagát. Azaz mindenkinek saját magának saját magát.
Érdemes rajta segíteni? Igen, amikor a Testvériség megmentette, jó lóra tettek, hisz mint megbeszéltük, Ninda arra hivatott, hogy új útra terelje a történelmet. Szindorián erre soha nem lett volna képes, akkor sem, ha nem a sötétség mögül jön. Nem tudott kiszakadni a környezetéből egyedül. Hát az biztos, hogy nem. Sem a Testvériséget nem találta volna meg egyedül, sem köztük nem maradhatott volna ugye.
Ami az aurájáról szóló részt illeti, ez a leírás úgy ráillik Nindára, mint egy jól szabott kesztyű, egyet kivéve: neki is jut remény bőségesen, attól a naptól kezdve, amikor az Aulang Laipra kerül, az élete reményteljesre fordul, és a találkozás Lýȳvel olyan reményeket ad neki, amik – – –
Ami azt illeti, tényleg komoly és érzékeny. Kétségbeejtően komoly, ünnepnap, amikor elmosolyodik, és az érzékenysége megint csak ugye külön kategória. Mintha a múltból érkezne? Nem is tudom, ezt nem éreztem benne, de nem kicsit távoli, hanem nagyon. De azt nem fogjuk megtudni, hogy kinek az unokája, felmenői valószínűleg több generációra visszamenően a sötétség mögött éltek. Nem tudjuk. Alázat van benne valamicske, de leküzdi, kitartás még több, bár még nem mutatkozott meg, a bakfis könnyedsége helyett jelenleg gyermeki könnyedség jellemzi, és valami olyan nyugalom, amitől már megijedt egy-két ember.
Tünde.
Kevesebb reakció, és kevésbé stimmelnek. (Végeredményben tényleg a nevek puszta hangzása alapján kellett őket elképzelni.) Hát Szinensi nagyon intelligens, de nem nagy tudású. Mikor tett volna szert nagy tudásra vagy tudományos gyűjteményre? Viszont csakugyan derűs személyiség. Ninda rengeteget tanul tőle, hiszen ő született szúni, eligazodik a szokásaik között, és Szinensit kéri fel sáhaddihatunjának, aminél nagyobb megtiszteltetés még nem érte. Mikor érte volna? Egyidősek, együtt járnak iskolába, azt hiszem, két év van köztük, Ninda most százhuszonegy. (Becsült életkor persze, hiszen a valóságos születési adatait nem ismeri senki, Hiragi elszántan küzd ezért, de még semmilyen adat nem került elő.) Szinensi tényleg bakfismódra könnyed, de közben érvényesül Ninda és Lýȳ hatása, és hogy Szinensi mivé alakul, azt még ő se tudja, én aztán pláne nem. Be fog kerülni a csoportba, emberek, nincs mese, nekem az elején eszembe nem jutott, hogy ez lesz, Szinensi maga döntötte el.
Valószínűleg igen. Itt kicsit csaltam: olyanról kérdeztem a barátaimat, akiről én magam se tudok még semmit. Sileni még nem lépett színre, csak a műveiből idéztünk, tizenhét alkalommal. Két műve van, azazhogy eddig kettőről volt említés: Naplóm Nindával és Ninda élete.
„Az benne a különleges, hogy nincs benne semmi különleges. Olyan, mint bármelyikünk. Ha én születek előbb, talán ő ír életrajzot rólam.” (Ninda élete, 84.)
Sokáig azt hittem, hogy Sileni Ninda unokája, de definiálatlan maradt, hogy ki képviseli a közbeeső generációt. De nem. Sileni Ninda lánya. Lesz majd. Ninda valamikor évtizedek múlva talál rá kicsi gyerekként valamelyik világon, éppen olyan elhagyottan, amilyen ő volt valaha a luakeáni sikátorokban, és mivel kideríthetetlen, hogy kik a szülei, magához veszi.
Ja, hogy miért volt Ninda száztizennyolc évesen sáhaddahum, azt még nem mondtam meg: hát mert liukan-lieha.
Köszönöm a figyelmet.